Az eső csak úgy ömlik, mindent eláraszt, a tetőtéren, már centikre áll a víz, de nem úgy tűnik, hogy egyhamar abba akarná hagyni. Mintha tényleg sírnának a felhők, és hatalmas bánatuk lenne, amin most még egy szép szivárvány látványa sem segítene. Fuh ez mennyire költőire sikeredett, pedig csak ki akartam fejezni, hogy szakad az eső, és rosszul vagyok ettől. Utálom az esőt, nem csak azért, mert a hajam tönkremegy, pedig az is nagy szó. Az a bajom ezzel, hogy ennyire gusztustalanul nedves, amitől én is nedves leszek, és még gusztustalanabb ettől ez a valami. Tudom, hogyha fürdök az is víz, de arra fel vagyok készülve, és én is azt akarom, na de így. Nem értem miért most kell esnie, most, amikor követni tudnám ezt a bőregeret, és talán meg is leshetnem különleges pillanatokban. De nem, erre esélyem sincs, mert ez a szar esik, és a frászt hozza rám, mindig mikor hozzámér. Nem vagyok macska, tudom, nem is azért csinálom, hanem mert utálom, egyszerűen utálom. Nem biztos, hogy ez normális, de manapság nem is találni normális embereket, mindenhol pszichopata őrültek vannak, ezekhez képest én egy ártatlan fehérbárány vagyok, nem egy fekete macska.
Én már csak arra várok, hogy elálljon az eső, hogy kimehessek a rejtekemből, ami azt a célt szolgálja, hogy ne ázzak el. Persze a bőregeret ez nem érdekli, ő ugyanúgy járkál, na meg most is itt áll ezen a bizonyos tetőn, és nézi lent a város lakóit. Hogy szorult belé ekkora vágy, hogy megvédje a szánalmas embereket, akik nem tudnak magukra vigyázni. Én a helyében már feladtam volna, hiszen köszönetet nem igen szokott kapni érte, sőt sokszor még ellene is vannak, és bántják, leginkább szavakkal, de akkor is. Az embereknek kellenek a hősök, de elzárkóznak minden újtól, és elrontják a helyzetet a nyavalygásukkal. Én nem védeném őket, mert lehet, hogy a gyerekek meg, még talán pár ember felnéz rá, de a legtöbb. Letaszítaná innen, és megszabadítanák a maszkjától, hogy kiderítsék ki is ő, hogy aztán elrontsák a meglepetést. Nem mondom, hogy engem nem érdekel a személyazonossága, de amíg én nem tudom az övét, és ő sem az enyém, addig nyugodtan szórakozhatok vele, kiélvezve a mi kis játékunkat. Sosem hittem volna, hogy valaha is ide fogok jutni, de itt vagyok, nem a pénz hiány miatt, erről szó sincs, csak jobb megszerezni magamnak így, amit akarok, mint az, hogy cserébe adjak is valamit. Több marad nekem, nem igaz?
Batman egyik pillanatról a másikra veti le magát a tetőről, amire nagy szemekkel pislogok csak rá, bár nem olyan magas ez az épület. Követni akarom, és a kezem ki is teszem, de az eső azonnal megtalálja és a ruhámon nagy vízcseppeket okoz. Talán egy kicsit fújtatok is rá, megeshet, de gyorsan vissza is húzom a kezem. Így nem tudom követni Batmant, és nézni a hátsófelét, ahogy előttem van... franc. Mondtam már, hogy utálom az esőt?