"Nem nézünk többé az ágyunk alá, hogy rejtőzik-e ott szörny; mert rádöbbentünk, hogy a szörnyek bennünk lakoznak."

Igazából, egy őrült pszichopata robbantós mániákus fószer vagyok. Sokszor vagyok kiszámíthatatlan, de ugyan akkor nagyon csavaros az észjárásom. Bűnöző vagyok és voltam már börtönbe ami a legnagyobb szerencsém az az, hogy elmeállapotom mindig segített nekem megóvni a törvényes eljárásoktól. Gyakran szövetkezek Batman egyéb ellenségeivel. Persze, mindig jó tervetek eszelek ki amik lehetnek ötletesek, de nagyon halálosak. Sőt mi több ha bűnözésről van szó, vagy csak egy egyszerű vegyi anyag összeállításáról akkor, már neki állok agyalni. Gyakran megesik, hogy személyiség zavarom van. Gyűlölöm a jogszabályokat nem tisztelem sőt, semmilyen szabályt nem tisztelek általában ilyenkor megyek bankot rabolni, amit egyszerűen imádok. Megesik, hogy hazudok esetleg másokat megtévesztek bizonyos okokból, vagy hagyom hogy rossz útra menjen. Mindig kiszámíthatatlan vagyok, soha ne bízz bennem, még akkor sem amikor igazat adok na jó ez vicc, mert soha nem mondok igazat. Engem nem érdekel mások testi éppen lelki állapota és főleg az enyém sem. Nem szeretek másokkal törődni még akkor, sem amikor felrobbantottam egy kórházat. A legkisebb legbrutálisabb vicceket általában halálos tragédiává tudom változtatni. Nincsenek barátaim és egyetlen, egy rossz szóért is képes lennék ölni és hogy mi a rossz azt csak is én tudom a legjobban. Szeretek titokzatos ember lenni és szerintem már az is vagyok.Őrült személy vagyok, aki minden esetben imádok robbantgatni és emellett pszichopata. Kiváló vegyész vagyok és bűnözőzseni.

Miután bent voltam pár évig az elmegyógyintézetben pontosabb nevén az Arkhamban; mindenkinek azt mondtam, hogy nyaralni megyek oda, pedig nem is. Leginkább a terveimet szövögettem, már persze ha van is rá okom, mert mindenre van ok és magyarázat. Az egyik pszichológusom lett Dr. Harleen Quinzel. Később aztán minden egyes alkalommal ő segített nekem megszökni és tönkre tenni Batman tervét. Igen... Harleen mindenben és a lehető legjobb  csaj, akit ismerek. Szinte majdnem mindenben ő segít, csak amikor kell. Miután új pszichológusnőként megjött az Arkhamban, először elsőnek engem hívott be magához. Bezárta maga mögött az ajtót és lefeküdtem a székbe majd láttam, hogy a kezében a mappa és jegyzetel. Aztán először Dr. Harleen kezdte a mondókáját.
- Első személyes beszélgetés. -  Hm… meglehetősen, némi őszinte válasz hangzott a lányból.
- Akkor én vagyok az első? Tudja, mit mondanak: Soha nem felejti el az elsőt. Igyekszem emlékezetessé tenni. - Hangzott el a meghitt válasz ismételten tőlem és a számat széles mosolyra húztam.
- Oh, már megtette. Mondja, miért teszi amit tesz? - Erre felhúzom a szemöldököm. Komolyan nem ismer engem? Mintha nem tudná, hogy én lennék Joker. Majd kérdezek tőle valamit.
- Ön szerint miért teszem? - Teszem fel a kérdést, a szemem rámeresztve.

- A hírnévért, a közismertségért, a tömegből való kitűnés iránti vágy miatt? Elvetemült humorérzék okán. - Erre fel nagyon meglepődtem. Szinte éreztem, hogy valami ilyesmit fog tőlem kérdezni, de nem gondoltam rá. De eltalálta.
- Jó! Hogyan ismert ki, doki? Évek alatt számos doktor fordult meg itt, de egyikük sem volt olyan ügyes, és ha szabad mondanom... gyönyörű, mint maga... - Hihetetlen, hogy ezt mondtam neki! De most tényleg a valóságot hallja tőlem és nem játszok vele. Most nem! Azt mondtam neki, hogy gyönyörű mert tényleg sokkal jobb, mint az eddigi pszichológusaim mint akik eddig valaha vizsgáltak engem.
- Igazán? Oh, maga csak játszik velem. - Lehet, hogy játszok vele; de most neki képtelen lennék hazudni úgy érzem. Bár... sose lehet tudni, hogy mikor mondok igazat.
- Nos, ezt sosem tudja meg hacsak... - Hirtelen elharaptam a mondatot, majd nagyon szélesre húztam a számat és a dokinőt néztem.
- Hacsak mi? Árulja el! - Rám nézett, de hiába! Nem mondtam neki semmit. Hallgatok, mint a sír; de majd úgy is a későbbiekben megtudja ha eljött az ideje.