Olasz származásom lévén elég heves vérmérséklettel rendelkezem, viszont amióta a robbanás következtében jelentkezett az a képességem, nos a helyzet csak rosszabb lett. Bármin felkapom a vizet a másodperc tört része alatt és olyankor előfordul, hogy jelentkezik nálam a képességem. Általában viszont egy igazán cserfes, nagyszájú lány vagyok, bármilyen helyzetből ki tudom magam dumálni, azt hiszem jó szívű is vagyok. Valamint makacs vagyok, ugyan akkor a helyzettől mérten kedves, szenvedélyes, szeszélyes, önfejű, gyerekes, amit a fejembe veszek azt általában véghez is viszem, és senki az ég adta világon nem tud lebeszélni róla. Kiállok magamért és másokért is, a barátaimért, illetve a szeretteimért képes vagyok vérre menő harcra menni, kitartok mellettük az utolsó pillanatig. Ha valakinek eszébe jutna akár egy pillanatig is, hogy bántsák bármilyen formában a férjemet, gondolkodás nélkül égetném porrá, és általában nem vagyok egy erőszakos egyén, mégis őt nem engedném, hogy bántsák. Imádom a munkámat, hogy az embereket megvédhetem és meg is védem, ami azt illeti, tetszik, hogy harcolhatok az emberek jogaiért a bíróság előtt. Azt eddig még senki nem mondhatta el rólam, hogy kapzsi lennék, vagy hogy nem tudom hogy hol a határ, viszont azt sem hagyom, hogy kihasználjanak, vagy hogy Adam-et bárki megpróbálja kihasználni. Nem mondanám magam magasnak, sőt igazán törpe méretekkel rendelkezem, fahéj színűrt fürtjeim általában hullámosan lógnak a hátamra, de olykor kivasalom őket. Akvamarin színű szivárványhártyáimat, hosszú, sűrű pillák szegélyezik. Elefántcsontszínbe vont bőröm szépséghibától mentes, ahol kell ott gömbölyödök, mindig is jó étvágyam volt és ezt sose szégyelltem, szeretek enni, az az igazság. Egyformán szeretem a szexi cuccokat, mint a sportosakat, de az igazán dögös és érzéki fehérneműket csakis a férjem szemeinek tartogatom.

Ujjaim között pörgettem  a terhességi tesztet, miközben elkerekedett szemekkel bámulom azt a két csíkot ami jelzi, hogy terhes vagyok. És valahol legbelül örülök, a szívem kalimpál boldogságomban, még sem vagyok képes felhőtlenül örülni a dolognak. Nem is tudom miért őriztem meg amikor lassan 8 hete tudom már az igazat. A férjem viszont nem tud, és hogy miért? Mert amikor reggel közölni akartam volna vele a boldog hírt, amitől valószínűleg ő is ugrált volna örömében, nem tehettem. Azt hiszem a sors közbe szólt, vagy Isten valamilyen oknál fogva nem akarta, hogy tudomást szerezzen a dologról. De baleset érte, másfél hónappal ezelőtt aminek következtében nem volt a régi, ami egyet jelentett azzal, hogy az agya mintha csak puding lenne, egyszerűen képtelen volt befogadni az új információkat, és nem emlékezett senkire és semmire sem. Amikor apáék meghallották, hogy ennek ellenére vállaltam a babát, nos azt mondták, hogy nem vagyok százas és talán el kellene mennem egy dilidokihoz. De két évvel ezelőtt az oltár előtt örök hűséget fogadtam, valamint azt, hogy mellette leszek jóban és rosszban. Azt hiszem most van az a bizonyos rosszban rész. Majd ha elég erős lesz, és emlékszik egyáltalán arra, hogy szeret, akkor biztos, hogy el fogom mondani, hogy gyereke fog születni, de addig egyszerűen képtelen lennék. Minden egyes reggel amikor felébredek, eszembe jut, hogy hogyan is ismerkedtünk meg, illetve, hogy hogyan szerettem bele. Két évvel ezelőtt elkezdett egy perverz állat telefonon zaklatni, először nem is foglalkoztam vele, igazából nem érdekelt, úgy gondoltam biztosan megfogja unni, és nemes egyszerűséggel abba fogja hagyni. Hát öreg hiba volt, naivan ezt gondolnom, mert egyáltalán nem így történt. A telefonálások egyre sűrűbben, és egyre perverzebb módon érkeztek, míg végül kezdtem besokkolni tőlük, és elmentem a zsarukhoz, hogy állítsák le. Nos, először nem vettek komolyan, és csak a képembe röhögtek, most komolyan ilyenek a mai rend őrei, ha valakit veszély fenyeget a képükbe röhögnek? Aztán amikor benyögtem, hogy ha nem tesznek valamit azon nyomban fix, hogy a gatyájukat is le fogom perelni róluk, és jobb ha elkezdenek félni, mert igen… a város egyik legjobb ügyvédi irodájának dolgozom. Aztán szerencsétlen Adam kapta az ügyet, gondolom a társai ki akartak szúrni vele, vagy nem is tudom. De ő megváltoztatta a véleményemet  a rendőrökről, és miközben remekül megoldotta az ügyet kezdtem ráébredni, hogy mennyire jó fej fickó is. Mindig is  a macsó típusú férfiak vettek körül, tudjátok akiktől a nők elalélnak és ha ránéznek még a bugyijuk is azonnal benedvesedik. Szóval különlegesnek tartottam Adam-et a maga különc módján, tetszett a kedvessége, a humora egyenesen levett a lábáról, és mire sikerült nagy nehezen észbe kapnom, már rádöbbentem, hogy szerelmes vagyok belé, hogy mellette le tudnám élni az életemet és nem sokára már hozzá is mentem feleségül, amit azóta se bántam meg. Viszont van amiről még ő sem tud, illetve csak a legjobb barátnőm, Emmának van valami fogalma arról, hogy mielőtt Adam-el össze hozott volna a sors kaptam egy „különleges” képességet, aminek a miértjét a mai napig nem értem és ami sokkal inkább átok, mintsem áldás lenne. El tudod képzelni milyen érzés lehet, ha a víz egyszerűen olykor méregnek tűnik  a testednek? Hogy hirtelen egyik pillanatról a másikra felemelkedik testednek a hőmérséklete, és ez ellen nem tudsz semmit sem tenni, amikor szó szerint lángol a tested. Vagy amikor egyszerűen a tenyeredet lángnyelvek nyaldossák, és majdnem felgyújtod a házadat, vagy azt akit nagyon szeretsz? Nos, ja, igen ez egy ilyen szar érzés, és most hogy terhes lettem nem tudom mi lesz velem, a kicsi vajon örökölni fogja? De így sokkal érzékenyebb vagyok mint általában, az emberekhez csak annyira érek hozzá amennyire muszáj, hiszen van egy bizonyos hőfok amit érzékelnének, csak futóérintéseket teszek. Adam.-hez másfél hónapja még csak futólag sem értem. Megigazítom barna fürtjeimet, amit laza lófarokba kötöttem a fejem búbján, egy szürke színű farmer van rajtam, egy foltos, fehér trikóval, és  habrózsaszín színű nyuszifüles mamusszal. Veszek egy mély levegőt, ahogy leigyekszem a lépcsőn, minden alkalmat megragadok, hogy segítsek a férjemnek emlékezni. A konyhában találok rá, lágy mosolyt varázsolok ajkaimra.
-Szia, gyere velem kérlek, mutatni szeretnék valami, -intek a nappali felé, de nem érek hozzá egy ujjal sem. Megvárom amíg követ, majd beteszem a dvd-lejátszóba a lemezt, amin esküvőnk van megörökítve, felkapom a távírányitót, és a kanapé egyik karfájára telepedek, tőle tisztes távolságból.
-Ez az… öhm, az esküvőnk videója, és… szeretném, ha végig néznéd, kérlek,- válaszolom neki, majd elindítom a videot, abban reménykedve hogy ezzel valami emléket csalok elő belőle.