Milyen vagyok? Nagyon vidám, cserfes, sokat beszelő lány vagyok, akit talán naivnak találnak az emberek, de ez azért van mert nem sokat tudok még a földi lényekről. Túl sokat kell még tanulnom, viszont jó úton haladok afelé, hogy megtanuljak mindent. Annyi különböző ember van, akiket megszeretnék ismerni, hogy tanulhassak tőlük, persze vannak rossz emberek akiket nem szeretek, ő ellenük pedig megvédem ezt a helyet, ahhoz túlságosan is a szívemhez nőt rövid idő alatt, hogy a rossz emberek kezébe engedjem, örülök, hogy nem csak én gondolom így, vagyunk többen akik fellépnek a zsarnokok ellen. Az otthonomban is zsarnokoskodni akartak felettem, ezért szöktem el, nem szeretem, ha valaki erőszakoskodik velem legyen az a király aki az apám, vagy bármilyen más ember. Ha valami nem tetszik azt úgyis elfogom mondani, nem szeretem magamban tartani az érzéseimet, egy nyitott könyv vagyok az embereknek.

Nem vagyok ember, nem is itt születtem a Földön hanem Tamarianban egy másik bolygón. Ez egy zárkózott közösség, nem is nagyon kerestük az emberek társaságát, vagy csak én nem tudok róla, már mindegy is, itt élek velük. De azért ne rohanjunk ennyire előre. Azért vagyok itt, mert megszöktem egy esküvőről, a sajátomról. Ne szerettem azt az alakot akit a férjemnek szántak, csak egy eszköz lettem volna, aki azért kell, hogy megállítson egy háborút. Háborút a bolygóm egy másik ellen. Hercegnőként hozzá kellett volna mennem,viszont túl fiatal vagyok ahhoz, hogy eldobjam a szabadságomat olyan valakiért aki nem is ismer. Persze a döntésemmel óriási káoszt okozhattam volna, de mivel nem keresnek úgy tűnik mégsem csináltam fatális baromságot, vagy csak találtak más megoldást, két testvérem van, a legkisebb testvéremet is hozzáadhatták a vőlegényemhez, bár ki tudja, talán sosem tudom meg.
Amikor megérkeztem fogalmam nem volt arról, hogy mit kezdjek magammal. Nem is értettem az itteniek beszédjét, aztán belebotlottam Timbe. Ő volt az áldozatom aki miatt megtanultam a nyelvet, ehhez egy csók kellett, érintés útján is megtanulhattam volna, viszont így gyorsabban befejeztem a folyamatot, mondjuk nem értettem miért nézett rám furán, ez nem megszokott dolog? Kiderült, hogy nem. Szerencsémre befogadott, először ugyan el sem akarta hinni, hogy mire vagyok képes, de bemutattam, s jobbnak látta, ha vigyáz rám. Kedves gesztusnak tartom, s próbálok is neki segíteni a bűnüldözésben, mert nem szeretem a rossz embereket akik ártatlanokat bántanak. Miért nem lehet békében élni? Sosem fogom megérteni a háború miért szükséges, nemcsak itt hanem az egész univerzumban.
Nem említettem, de nagyon sok fura állat van itt, mármint nem olyanok, mint nálunk. Mondjuk a macskák elég aranyosak, de a pókok és egerek, sikítani tudnék tőlük. De itt van nekem Tim, remélem sok ilyen fiú van aki segít a bajba jutottakon, mert az udvariatlanságot nem szeretem. Na meg persze nem tudom mi az a Mikulás, vajon létező dolog?