DC-Universe

dc-universe
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Facebook
Latest topics
Tim xx Starfire×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Hétf. Okt. 05, 2015 9:59 pm

Tim xx Starfire×××××××××××××××
Starfire Szer. Szept. 09, 2015 5:47 pm

We are Grounders×××××××××××××××
Vendég Szer. Aug. 26, 2015 2:09 pm

The Change×××××××××××××××
Vendég Vas. Aug. 02, 2015 11:53 am

Agent of Shield×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Kedd Júl. 14, 2015 8:39 pm

Hiányzásnapló×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Pént. Júl. 03, 2015 11:19 am

Aktuális kalandok×××××××××××××××
Admin Hétf. Jún. 22, 2015 2:20 pm

Nanda Parbat - a Démonok feje előtt×××××××××××××××
Ra’s al Ghul Pént. Jún. 19, 2015 7:03 pm

Palmwoods - where your dreams come true×××××××××××××××
Vendég Csüt. Jún. 18, 2015 2:44 pm

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Szer. Május 27, 2015 9:29 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Tim xx Starfire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello, Darling! You can call me
Starfire
avatar
×× postok : 63
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× tartózkodási hely : Föld
×× foglalkozás : Hős
×× beállítottság :
×× :



 #1•• TémanyitásTim xx Starfire   Hétf. Jún. 01, 2015 10:49 pm

Egy hónapja, hogy Dick elhagyta Titánokat, hozott helyette egy másik Robint aki szerinte remek csapatvezér lesz, ám én annyira elvesztettem a hitem, hogy nem érdekelt semmi. Még a világ megmentése sem. Elhagyatottnak éreztem magam, talán ezt érzik az emberek is miután elhagyja őket a szerelem. De nem tudtam kivel megbeszélni, így önmagamnak csupán egy kis árnyéka voltam. Halk sóhajjal mentem ki a konyhába, hogy csináljak magamnak valami gusztustalan ételt, amiben van mustár. Ezt a dolgot bármihez megtudtam volna enni, nem is értettem miért néztek rám a többiek olyan nagy szemmel.
- Csillagfény! Végre kidugtad az orrod. – mutatja felém Cyborg a hüvelykujját, egy mosollyal.
- Éhes lettem, de elfogyott a mustár. Megyek és veszek, a múltkor is ügyesen bevásároltam. – mosolyogtam kedvesen.
Már megtanultam úgy ahogy bánni a zöld kis papírokkal, ami itt volt a fizetőeszköz. Út közben megint nem figyeltem és sikeresen belebotlottam az új vezetőnkbe, fenékre is pottyantam onnan néztem fel Timre.
- Sajnálom, megint nem figyeltem. – vörösödtem fülig, mint mindig amikor zavarban voltam. Nagy nehezen sikerült felállnom, s leporoltam magamat.
- Szóval..elfogyott a mustár, meg még egy-két apróság, így megyek vásárolok, ahogy az átlagos emberek szoktak. Esetleg volna kedved csatlakozni? – kérdeztem kíváncsian, elég szemét módon viselkedtem vele, mármint sehogy nem közelítettem felé. Még beszélni se nagyon akartam vele, borzasztó lehettem. Viszont nem lehetek ilyen örökre, ha baj van nem megyek, mert éppen búslakodom. Felfogtam, hogy önállóan akarja tovább folytatni a hősködést, de nekem itt van a családom, akihez most már Tim is beletartozik. Még akkor is, ha folyamatosan segíteni akar, hogy jobban beilleszkedjek, s ez néha nem tetszik, ügyes vagyok magam is megtudom oldani.
- Maradsz vagy jössz? Mert szerintem rád fér egy kis friss levegő..sokat ülsz az előtt az izé előtt aminek még mindig nem sikerült megjegyeznem a nevét, de nem baj. – legyintettem, majd elindultam a kijárat felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Tim Drake-Wayne
avatar
×× postok : 20
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× kereslek : Stephanie Brown aka Spoiler
×× tartózkodási hely : Gotham City
×× foglalkozás : diák és önjelölt hős
×× beállítottság :
×× :



 #2•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Vas. Jún. 07, 2015 6:46 pm

Csillag & Tim
S ejtettem, hogy nem lesz könnyű dolgom a Titánok élén. Elvégre Dick helyét átvenni és pótolni nem könnyű dolog. Legfőképpen azért sem, mert én a nyomába sem érek. Bruce folyamatosan képez és tudok is harcolni, mégis Graysonnak többéves előnye van velem szemben harci tudás terén. Én más vagyok, mint ő vagy Jason volt. Nem véletlen az, hogy nevem is Vörös Robin... ezzel is a változást jelzem miközben ez előző Robinoknak is lerovom a tiszteletem. Mindazonáltal nekem az erőm az eszemben rejlik, nem a fizikumomban; bár azt hiszem ez első blikkre is egyértelmű lehet bárkinek. Ne értsd félre, nem vagyok nyápic, csak épp a fizikumomon bőven van még mit csiszolni szerintem. És akkor arról még nem ejtettem szót, hogy ők négyen mennyire összeszokott kis csapat voltak szemben velem, aki eddig mindig egyedül dolgozott vagy max. Batmannel. De a lényeg, hogy megszoktam nem számíthatok másra az esetleges túlerővel szemben.

Nekem is időbe telt megszokni őket, ahogy nekik is engem. Ám akadtak kivételek. Míg a többiekkel sikerült megtalálnom a hangot vagy legalábbis megértetnem velük nem Dicket akarom kitúrni a csapatból és igazából épp ő keresett meg ezzel az egésszel; Csillagfény a különös idegen lány szentül meg volt róla győződve, hogy nekem semmi keresnivalóm itt és nem tudom pótolni Dicket. Talán igaza is van, de mégsem ok a láthatólag szerelmes lánynak az, hogy rám vetíti ki a kettőjük között lévő konfliktust. Mert, hogy nem kívánta titkolni mennyire érzékenyen érinti Dick távozása. Tüntetőleg hozzám se akart szólni, ha én is csatlakoztam a csapathoz átnézett rajtam és örülhettem, ha nem egész nap a szobájában kuksolt vagy sírt. Teljesen elhagyta magát, szinte belebetegedett Dick távozásába és már a világ megmentése sem érdekelte; nekem pedig fogalmam sem volt, hogy miként békíthetném ki ugyanis szóba se akart velem állni. Mindennek már több mint egy hónapja.

Ezért is lepett meg, hogy mikor épp közösen ettünk ő is megjelent. Persze ezt Vic nem hagyhatta szó nélkül. Cyborg barátom amúgy is az a tipikus "ami a szívén az a száján" típus volt, Gézengúzzal versenyezhetnének abban ki tud tovább beszélni egy levegővétellel akármiről. Úgy döntöttem én már elég palacsintát tömtem magamba és ideje visszavonulnom, amíg nyugis a helyzet. Elvégre jó ideje hogy a kis vackából utoljára előbújt volna a lány és tudtam nem igazán kedvel. Én épp settenkedtem az ajtó irányába, amikor az épp Cyborggal beszélgető, hátrafelé figyelő Csillag nekem ütközött és persze fenékre is huppant. Először döbbenten néztünk egymásra, majd a kezemet nyújtottam a fülig piruló lánynak.
- Jól vagy? - Kérdeztem, bár nyilvánvaló volt hogy kutya baja hisz ha a harcok meg se kottyantak neki nem gondolnám, hogy épp ettől lesz baja.


Mondanom sem kell, hogy én lepődtem meg a legjobban amikor elhívott vásárolni. Körbe néztem, miközben mutató ujjammal magamra mutogattam.
- Mármint én? - Kérdeztem vissza meglepettségemben. - Úgy érted szeretnéd, ha elkísérnélek vásárolni? - Még mindig fura volt, hogy úgy tűnik szóba szándékozik állni velem. - Ezek szerint már nem utálsz? -

~Persze, hogy nem tudom befogni azt a nagy számat és ki kell mondanom az első dolgot, ami keresztül fut az agyamon. Gratulálok Tim, ezt jól megcsináltad! Most aztán tuti gyagyásnak néz!~ Korholom magamat, mert úgy érzem én még ezt nagyon meg fogom bánni, hogy kimondtam. Fura, mert korábban többször is felajánlottam a segítségemet előzékenyen a lánynak ám ő mindvégig visszautasította az ajánlataimat. Ez valami feminista izé lehet nála, mert mindig azt mondta egyedül is képes rá.
- Izé? Ja, a számítógép? - Kérdezek vissza, de a lány már hetedhét határon túl van. Morcosan indulok meg utána, mielőtt még tényleg itt fog hagyni aztán megnézhetem magam, hogy elszúrtam egy ilyen lehetőséget.


- Várj már Csillag egy kicsikét! - Lihegem utána loholva, majd elkapom a karját amint utolérem és finoman megszorítom. - Mégis mivel gondoltad a bevásárlást? Ugye nem repülni akarsz? - Kérdezem, mert az szép és jó hogy neki szuperképességei vannak, de én még mindig halandó vagyok aki bizony repülő skill-lek híján van. - Mit szólnál a tömegközlekedéshez? Mondjuk buszozhatnánk. - Javaslom, remélve, hogy nem fogom megbánni a dolgot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Starfire
avatar
×× postok : 63
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× tartózkodási hely : Föld
×× foglalkozás : Hős
×× beállítottság :
×× :



 #3•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Kedd Jún. 09, 2015 9:50 pm

Meglepődve néztem rá, majd elfogadtam a kezét, nem akartam udvariatlannak tűni, bár szerintem már mindegy.
- Igen, jól vagyok. – bólintottam egy halovány mosollyal.
- Nem…nem téged kérdeztelek meg, a hátad mögött lévő szellemet kérdeztem. Igen, szeretnélek arra megkérni, hogy kísérj el engem vásárolni. – forgattam meg a szemem. Mégis miért olyan hihtetlen? – Utálni? Nem, eddig sem utáltalak, fogalmam sincs miért hiszik ezt az emberek rögtön. – sosem értettem ezt a reakciót, ha már nem szólok valakihez akkor utálom? Nem hiszem, csak éppen nem tudom hova tenni,így volt ez Timmel is. Most már talán besoroltam a leendő barátok közé, haladok, nem? Ez is hatalmas lépés volt, hogy elhívtam magammal, pedig egyedül is megtudtam volna oldani.
- Számítógép.. – ismételtem meg, hátha memorizálom a dolgot, mondjuk eddig se jegyeztem meg, közben a felsőm zsebébe dugtam az egyik kezemet, a másikkal a táskám pántját piszkálgattam.
- Ööö..ja elnézést, azt hittem követsz, vagy ennyire lesokkolt a hír? – jegyeztem meg egy apró huncut mosollyal, egy kicsit megugrottam mikor megérintette a karom, el is léptem tőle, nem vagyok én ehhez hozzászokva, fura volt, na.
- Ezen még nem gondolkodtam, de igen repülni akartam, viszont te is itt vagy. Akkor legyen buszozzunk, még úgyse volt benne részem, repüléssel sokkal gyorsabban megjárod. Meg szoknyában is vagyok tényleg nem lenne jó most. – bólintottam a szavaira.
- Egyébként nem tudsz vezetni? Bár mindegy, a busz biztos jó móka. – szökdécseltem mellette vidáman. Tényleg érdekelt, hogy működik egy busz, milyen gyors. Igaz már egy ideje itt élek, de Dick nem vitt ilyen helyekre, csak megmutatott pár fontosabb dolgot, mint a boltot ahol vehetek magamnak mindenfélét. Főleg mustárt.
- Mondd csak eszünk is majd valamit, tudom, hogy most volt reggeli, de szeretnék gyrost enni..mustárral. – pördültem egyet, aztán megérkeztünk a buszmegállóba. – Mennyit kell itt várni? – kérdeztem kíváncsian. De tényleg, hány percenként jön ilyen szerekezet.
- Szeretnék elnézést kérni a viselkedésemért..nem te tehetsz arról ami történt, csak rád fogtam mert az könnyű volt. – jegyeztem meg halkan. Tényleg sajnáltam, csak egyszerűen most gondoltam a bocsánatkérésre.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Tim Drake-Wayne
avatar
×× postok : 20
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× kereslek : Stephanie Brown aka Spoiler
×× tartózkodási hely : Gotham City
×× foglalkozás : diák és önjelölt hős
×× beállítottság :
×× :



 #4•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Szer. Jún. 10, 2015 3:45 am

Csillag & Tim
Ú gy tűnik nem pusztán engem lepett meg a tény, hogy Csillag láthatóan visszatért az élők sorába a korábbi zombi üzemmódjából; ám hiába néztem a többiekre segítségkérően, azok csak a vállukat vonogatták. Igazából senki sem értette mi is történik, mi ez a hirtelen pálfordulás a lány részéről. Viszont örültünk a dolognak mindnyájan azt hiszem. Amikor elfogadja a kezemet, talpra is segítem. Amikor szellemeket emleget a hátam mögött azonnal harciasan fordulok meg, majd leesik - de már későn - hogy ez bizony poén akart lenni. Vic és Gézengúz ellenben fennhangon kezdenek hahotázásba a történtek hatására és ha valami animében lennénk, most változna vonallá a szemem és jelenne meg az a bizonyos hatalmas vízcsepp a fejem felett mert ez már lassan kínos.

Fura ez a lány, egyáltalán nem olyan mint a többi, földi. Mindenre máshogy reagál, igazából olyan mint egy nagyra nőtt 5 éves aki épp most fedezi fel a világot. Ha nem tudnám, hogy több száz éves, el se akarnám hinni. Bár ahogy elnézem ez náluk tini kort jelent szóval lényegében ugyanott van mint én a 16 éves kamasz fejemmel.
- Mert nálunk az emberek azért nem állnak szóba egymással, mert nem kedvelik a másikat. - Teszek egy eleve elcseszett kísérletet arra, hogy megértessem vele; de inkább befogom mert érzem én is nem kéne elijeszteni most, hogy végre kibújt a csigaházából. Mosolyog, meg füle tövéig vöröslik az arca és nem tudom, hogy már megint mivel hoztam zavarba. Aranyos így, a vörös hajához és a zöldes szeméhez igazán jól megy ez a piros szín... lehet viselnie kéne valami pirosat is nem csak mindig ezt a lila ruhát.

- Igen, számítógép. Ha szeretnéd legközelebb megmutatom min dolgozunk rajta Cyborggal. Persze, csak ha van kedved. – Mondom, mert mióta begubózott mint valami leendő pillangó pár dolgot kitaláltam, amivel javíthatnánk a csapatmunkát. Vic persze ebben nagy segítségemre volt, így az én eszemet az ő technikai tudásával összedobva megalkottunk egy szimulációs programot, amivel tudunk gyakorolni a következő harc előtt. Csak sajnos még nem volt alkalmunk kipróbálni, és mivel hiányos volt a csapat a teszt játékok rendre kudarccal végződtek. Viszont senki se mert Csillagnak szólni, még a máskor oly közömbös Raven se merészkedett a lány szobájának közelébe. Egész helyes volt így, ahogy itt állt előttem. Eddig nem nagyon tudtam se megnézni magamnak, se megismerni milyen is Csillagfény valójában. Azt már tudtam, hogy érzelmes fajta ám közelebbit még nem sikerült kiderítenem róla.

Fura volt látni, hogy ijedezik az egyik pillanatban a másikban meg már cukkol. Egész felszabadultnak tűnt, mintha már túl lenne ezen a "Robin cserés" dolgon és képes fesztelen meglenni a közelemben akárcsak a többi, régebbi tag közelében. Amikor ellépett tőlem, azonnal el is engedtem; nehogy félreértse, eszemben sincs tolakodó lenni.
- Tényleg? A többiek még sosem vittek el a városban tömegközlekedéssel? - Valahogy hihetetlennek tetszik, hogy bevásárolni tud, de még sosem utazott se buszon, se metrón, se máson. - Akkor ezt sürgősen pótolnunk kell! - Vigyorodom el a dolgon. Már előre látom magam előtt, hogy mennyire meg fog lepődni Csillag. De nem lövöm le a poént, majd megtapasztalja ő a dolgot.

- Nem nem tudok, de majd nyáron elkezdem az autóvezetést, ha vége a sulinak... aztán ki tudja, ha belejövök akár a Batmobilt is elvihetem egy-egy körre néha. - Vigyorgok a lányra. A nagy büdös valóság az, hogy nem tudok vezetni egyáltalán. Bruce ugyan megpróbált megtanítani, hátha használnom kell a gépek valamelyikét, hogy a segítségére legyek... de siralmasan leszerepeltem azt hiszem. Úgyhogy már tényleg várom ezt a tanfolyamot, mert úgy nem volnék a tömegközlekedésre vagy valamely hősre ráutalva. Bár gyanítom, hogy inkább kocsit szán nekem, én mégis szívesebben vezetnék egy motort majd hisz az sokkal könnyebben tud manőverezni legyen szó akár kocsik melletti kacsázásról, akár a rosszfiúk üldözéséről. Alfrednek már megemlítettem a dolgot, szóval biztosan a ház ura is értesült már ebbéli terveimről. Nem bánnám, ha valami felturbózott ám visszafogott járgánnyal lepne majd meg a következő születésnapomon.

Jah, ha a konzerv doboz effektus jó móka, akkor biztosan az.
- Ne aggódj, elbulizunk majd; mint heringek a dobozban. - Kacsintok rá, majd elindulok a legközelebbi buszmegálló felé. Néha a lányra nézek, aki úgy szökdécsel mellettem mintha minimum bakkecske lenne valamelyik felmenője és azért pattog úgy mint egy gumilabda. Persze megint felhozza ezt a mustáros témát amire elkerekednek a szemeim megint. A többek ugyan figyelmeztettek, hogy Csillag masszív mustár mániában szenved ám nem vettem őket komolyan. Viszont úgy tűnik a lány valóban bármihez képes lenne megenni akár egy egész tubussal is.
- Nem, a gyroshoz nem való a mustár! Viszont tudok egy helyet, ahol isteni hot-dogot árulnak... mustárral! Azt feltétlenül meg kell kóstoljad! - Teszem hozzá, a végét pedig - miszerint Dick ilyen helyre tutit nem vitte még - szépen visszanyelem magamba. Koránt sem biztos, hogy tényleg túl van a fiú távozásán lehet nem kéne még egyelőre felemlegetnem. Ki tudja hogy tolerálná, főleg ha kissé ugratás szaga van a dolognak. - Már nem sokat, fél perc és jön a következő járat. - Mosolyodom el a nem létező bajszom alatt, miközben leolvasom a menetrend alapján, hogy mikor fog a busz ideérni a megállóba.


Már épp jön a busz, amikor elnézést kér és ezzel ismét meglep. Azonban nincs idő ledöbbenni vagy mindezt lereagálni szóban, fel kell szállnom a buszra Csillaggal együtt mielőtt meglincselne a tömeg.
- Velem van, - mutatok a lányra, majd kérek a sofőrtől jegyet mindkettőnknek. - Kettő buszjegyet legyen szíves. - Mondom, majd kifizetem és ki is lyukasztom a jegyeket. Más se hiányzik mint egy ellenőr a nyakunkba. A buszon persze csak hátul van kettes ülésen hely, de nem igazán bánom. Sosem szerettem elöl utazni az öreg mamik között, hátul amúgy is menőbb.


- Tessék a jegyed, ez meg kell őrizd amíg leszállunk. Hátha jön ellenőr. Gyere, ott látok egy szabad páros ülést. - Mutatok hátra, majd megindulok és beveszem magam az ablak mellett levő belső helyre. Az út szótlanul telik, fogalmam sincsen miről kéne beszélgessek vele. Elvégre Csillag nem olyan mint a többi lány, nem is azok érdeklik - bár Ravent sem az igaz - mint ami a korosztályában lévőket. Mármint földi viszonylatban nézve ő nem az a pláza-cica típusú lány, aki folyton pasikról meg ruhákról trécsel; inkább egyedi az ízlése és magának való. Úgyhogy az út további részében csak bámultam őt inkább, vagyis farkasszemet néztünk egymással.


Így pedig szépen elkéstük a megállót is, mert nem figyeltem merre járunk csak a lányt bámultam megrészegülve a látványától. Persze kapcsoltam, de már későn így egy megállóval később szállhattunk csak le.
- Gyere Csillag, leszállás. - Böködtem meg a lányt még időben, hogy tudjak jelezni is mielőtt még egy megállót elvétenénk. - Innen kb. 10 percnyi séta abba az irányba. - Mutattam a város azon része felé miután leszálltunk, majd zsebre dugott kézzel elindultam a megfelelő irányba a hot-dogos felé.



A hozzászólást Tim Drake-Wayne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jún. 19, 2015 12:15 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Starfire
avatar
×× postok : 63
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× tartózkodási hely : Föld
×× foglalkozás : Hős
×× beállítottság :
×× :



 #5•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Csüt. Jún. 18, 2015 11:58 pm

Furák az emberek, majdnem minden reakciójuk egymás felé, hogy utolják egymást. Amit nem értek, bár hasonlóság van bennünk, én sem beszélek a nővéremmel, ő gonosz, s elhagyta Tamarant ahogy én is, de nekem jó okom volt rá, Blackfire-nek semmi panasza nem volt, csak bekattant, s elhagyott minket. De inkább nem válaszoltam rá, csak bólintottam egy aprót. A nővéremről nem beszéltem nekik, még Dicknek sem, mindenkinek vannak titkai nekem is. Csak jól leplezem a kislányos naivitásommal, s ez így is van rendjén. Persze voltak itt újdonságok amik miatt tényleg úgy viselkedtem, mint egy gyerek.
- Persze, hogy van kedvem. Ha mindenki jól szórakozik közben, és tanulunk is akkor igen. Hatékonyabb lesz a csapatmunkánk? Gondolom igen, az meg csak jó nekünk. – mosolyodtam el szélesen.
- Nem , sosem vittek el, mivel tudok repülni így nem volt rá szükség. Gyorsabban eltudok azzal jutni, de nem tudom lehet az gyorsabb, majd meglátjuk. – de biztos gyorsabban eltudok jutni repülve, mint azokkal a járművekkel, sőt szerintem a tamarani eszközök is jóval gyorsabbak, az emberek lemaradtak hozzánk képest.
- Batmobil? Az a fekete nagy borzalmas jármű? – teszem fel a kérdést kíváncsian. Egyszer már láttam amikor még Dick volt velünk, de nem vagyok benne biztos, hogy az volt, inkább megkérdeztem.
- Miért nem való? Pedig vannak akik úgyis szeretik, de rendben van, akkor legyen hot-dog, viszont két extra nagyot kérek. – gondolkodtam el, kezdésnek elég lesz annyi. Annyira nem vagyok éhes, ha az lennék hárommal kezdeném. Ismételten bólintok, mert tényleg jött a busz. Nem tűnik valami érdekesnek, repülni kellett volna, bár akkor Tim nem tudott volna csatlakozni hozzám. Szerencsére emiatt nem is kellett jobban belemenni a bocsánatkéréses dolgomba, csak ennyit akartam, nem kielemezni, hogy mégis miért viselkedtem taplóan vele, mikor nem tehetett arról, hogy elment Dick, és itt hagyta a csapatot, legalább keresett maga helyett mást. Igaz, hogy összetörte a szívemet, de majd helyre rakom. Csillagfény vagyok, csak lerázom magamról ezeket a dolgokat, s csak a jóra koncentrálok. Érdeklődve figyelem Timet, a buszvezetőt, majd leülök oda ahova mondja, a jegyet is megvizsgálgatom. A repülés mellett döntöttem, az sokkal kényelmesebb, szabadabbnak érzem magam, itt meg büdös emberek is vannak, fent az égen csak néhány dilis madárral lehet találkozni, akiknek nem jó az irányérzékük. Persze egyszer kipróbálni nem nagy dolog, mert így még nem nagyon láttam a várost, csak felülnézetből.
- Rendben van menjünk. - ugrottam meg a böködésre, hirtelen jött, elvoltam azzal, hogy farkasszemet nézzek vele. Eldöntöttem adok neki egy esélyt, megszeretném ismerni, egy csapatban vagyunk, mi mégsem tartoztunk még egymáshoz, mint a többiek. Olyanok voltak nekem, mint a családom, Timnek is a családban a helye.
A hot-dogos standot rögtön kiszúrtam, s egy jégkorcsolya pályát is. Csillogó szemekkel néztem a mellettem álló srácra. Korizni akartam menni, reméltem, hogy ő is tud.
- Menjünk korcsolyázni, a vásárlás ráér! Na persze az evés nem, mert már éhes vagyok, először irány mustár! – ragadtam karon és vonszolni kezdtem a stand felé.
- Öhm..szép napot, hármat kérek az extra nagyból. – pislogtam nagy szemekkel az eladó, azt hiszem megleptem.
- Tim, te mennyit kérsz és milyet? Ne nézz így mondtam, hogy éhes vagyok. Jaj ige extra mustárt is kérek. Uhm…inkább az egész tubussal kérem. Fogalmam sincs miért van felháborodva uram, de jogom van ahhoz a tubus mustárhoz. Vagy esetleg forduljak a fogyasztó védelemhez? – emeltem fel a hangomat, durcásan. Nem értem miért kell ennyire félteni a mustárt, elmegy és vesz másikat, én is megfizetem az ételt. Mosolyogva ültem le a szerzeményemmel, s meglocsolgattam a sárga nedűvel.
- Jó étvágyat. – kacsintottam Timre vigyorogva, mint mindig mikor mustárt eszek. Másnak csoki kell a boldogsághoz nekem elég ez a mennyei krém.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Tim Drake-Wayne
avatar
×× postok : 20
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× kereslek : Stephanie Brown aka Spoiler
×× tartózkodási hely : Gotham City
×× foglalkozás : diák és önjelölt hős
×× beállítottság :
×× :



 #6•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Szomb. Jún. 20, 2015 5:24 pm

Csillag & Tim
F ura egy lány ez a Csillagfény. Láttam már egy s mást életemben, de Ő mindet lepipálja különcségben; ami nem is csoda, tekintve hogy egy másik bolygó szülötte. Bár bólint, esküdni mernék nem ért semmit abból, amit az imént mondtam neki. Ahogy a homloka ráncba szalad egy pillantva, vagy a szemöldöke akarva-akaratlan is megemelkedik elárulja őt tulajdon testbeszéde. Én meg ugyebár köztudottan jó megfigyelő vagyok, ez az én erősségem: észrevenni a legapróbb árulkodó jeleket, amit más figyelmen kívül hagyna. Szinte látom is magam előbb, ahogy vadul meglódulnak a fogaskerekek abban a végtelenül csinos buksijában, a napszítta eperszínű tincsei alatt és azon tanakodik magában, hogy mi földi emberek miért is vagyunk olyan furcsák, ő nyilván máshoz van szokva.


A szemöldököm is megugrik hirtelen és esküszöm, ha épp ittam volna most mindenfelé spriccelne szét a számból, amint kiköpöm nehogy félrenyeljem meglepetésemben a dolgot.
- Tényleg? Oké. - Zárom le ennyivel a dolgot, mert még mindig valahogy hihetetlennek hat ez az új Csillag. Na nem, mintha a régi, depressziósat kedveltem volna jobban; csak akkor se értem miért épp most bújt ki a csigaházából. Kétlem, hogy véletlen volna a dolog. Biztosan elfogyott a mustárja. Na jó, nem ez gonosz volt!

- Hááát... az lenne a cél. - Vakarom meg a tarkómat. Általában nem jövök zavarba a lányoktól, most mégis ez a helyzet. A "rejtély detektorom" bejelzett és most nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy valami történhetett. Valami, ami ezt a változást előidézte a lányban és mindent megváltoztatott. Nem örültem egyáltalán, hogy úgy indult az ismeretségünk ahogy; de ezt a hirtelen pálfordulást akkor se tudtam hová tenni és ezt zavart. Általában szeretem tudni a választ a kérdésekre, így addig kutakodom míg célt nem érek. De nem szegezhettem neki a kérdést nyíltan, az udvariatlan volna és én nem vagyok tapló. Érdeklődve hallgatom, ahogy a repülésről beszél és kicsit irigykedem is érte. Én bezzeg nem vagyok ilyesmikre képes, pedig milyen jól is jönne néha és nem is volnék rászorulva senki másra. Sőt a harcok során is igencsak hasznomra válna. De én földi srác vagyok, nincs szuper képességem, a fegyverem az eszem.


- Abban biztos vagyok, hogy repülve bárhová gyorsabban érsz oda; de akkor nem lenne társaságod az út alatt, nem igaz? - Kérdezek vissza. Le merném fogadni csiga lassúnak fogja érezni a buszozást és néha magam is hasonlóképpen érzek ezzel kapcsolatban, ha például dugóba kerülünk. - Igen, az a fekete és nagy jármű. De egyáltalán nem borzalmas... még repülni is lehet vele. - Súgom meg neki, egész közel hajolva a füléhez; hogy aztán megkerüljem a háta mögött elhaladva és a másik oldalára kerüljek menet közben, hogy amikor hátra pillant ne találjon azon az oldalon, ahol korábban voltam.

- Mert a gyrosban kétféle öntet is van és egyik mellé se passzol a mustár. A mustár az a különféle húsokhoz az igazi, azoknak emeli ki az ízét. - Magyarázom lelkesen. - Igenis kisasszony, értettem. - Szalutálok is hozzá, ugratva a lányt. Vigyorogva figyelem, ahogy a jegyét vizsgálgatja vagy hogy meg van szeppenve, ahogy a buszon ül a neki amúgy szokatlan embertömegben. ~Így egész helyes.~ Állapítom meg, ám csakhamar a dolog farkasszemezésbe torkollik. Bár egy szót sem szólunk egymáshoz, mégis valami kisugárzás árad a lány egész valójából ami magáénak követeli minden figyelmemet. Kezdem megérteni, hogy Dick mit kedvelhetett annyira benne. Alig pár perce vagyok a társaságában és máris mosolyt csal az arcomra akarva-akaratlanul is azzal, hogy pusztán önmaga és nem valami megjátszós liba mint a lányok a suliban.

Nem értettem (még) a háttérben húzódó okokat, de kezdtem örülni a lány viselkedésében beállt változásnak. Eldöntöttem megszeretném ismerni, akárcsak a többieket hiszen egy csapatban vagyunk. És csak akkor tudunk sikeresen együttműködni, ha mindenki jól kijön a másikkal és tudja milyen, mire kell nála figyelni. Meg, hogy őszinte legyek megszerettem igen rövid idő alatt a bandát, Cyborggal különösen jó kapcsolatom van, igazi cimborákká váltunk és jól esett. Azelőtt sosem voltak barátaim, igazi barátok... Bruce előtt csak magam voltam, a fura fiú a suliban aki folyton a Marvel képregényeit bújta vagy a kvízeket és fejtörőket fejtegette a szünetekben. Sosem voltam népszerű figura, nos egészen az utóbbi időkig míg Bruce magához nem vett és el nem kezdett velem foglalkozni.

Utána villámgyorsan felkerültem a térképre és a szociális életem is megjavulni látszott a suliban, a lányok is észrevettek, haverjaim is lettek, mondhatni népszerűvé váltam. Csakhogy éreztem, ez nem igazi érdeklődés vagy barátság a részükről. Ha nem egy milliárdos fogadott fia lennék, szerintem ugyanúgy nem izgatná őket mi van velem, mint eddig. Lassan közben odaértünk, letelt a közel 10 percnyi séta; Csillag persze egyből fellelkesült, amikor meglátta a hotdogost. Esküszöm én ilyet még nem láttam. Úgy megörült neki mint valami kisgyerek, aki megnyerte élete főnyereményét beszabadulva a játékboltba vagy inkább Disneylandbe. Az arca kipirult, a szemei csillogtak én pedig elképedve bámultam a lányt ma már sokadszorra. Pedig nem is vagyok az a bamba fajta. Kiderült nem pusztán a kaja hatott rá így, hanem a közeli koripálya is elnyerte tetszését. Én ugyan nem voltam nagy koris, de néha még anyával kimentünk a jégre kisebb koromban.


- Úgy látom sikerült jó helyen találnom kajáldát, nem igaz? - Kérdeztem, miközben éreztem karon ragad és a hotdogoshoz vonszol maga után. Valahol elégedettséget éreztem, hogy örömet okoztam neki és olyasmit mutathattam számára, amit a többiek eddig nem. A lány meg se várja, hogy kinyissam a számat és kérjek valamit kettőnknek, egyből kiadja az ukázt a szegény árus meg rám pislog nagy szemekkel. Valljuk be, elég hihetetlennek tűnik, hogy hármat akar ez a kis vékony lány beburkolni. Holott állítólag - mert még nem láttam igazán enni, hisz eddig alig volt étvágya - bőven képes rá.

- Én egy extrát kérek, csak kechuppal és majonézzel, meg egy üveg Sprite-ot. És az én mustár adagomat is a kisasszonynak adhatja nyugodtan. - Mondtam, ám Csillag tovább beszélt és a megrökönyödött árussal közölte, hogy az egész tubus mustárt kéri. Én meg fogni kezdtem a fejemet, hogy mibe is kevertem saját magamat. Arra ugyanis nem voltam felkészülve, hogy el akarja majd az egész mustárt kérni. Az eladó közölte, hogy ez nem így megy és úgy tűnt egyikőjük sem akar engedni. Az pedig pláne tovább rontott a helyzeten, hogy a lány a fogyasztóvédelmet kezdte emlegetni. Mintha nem lenne eléggé pipa ránk már a fickó így is. Ha ölni tudna a szemével... Na mindegy, a helyzetet gyorsan megoldottam, kifizetve a teljes tubus árának dupláját sikerült rávenni a férfit adja oda a lánynak az egészet a hotdog mellé. Igazából örültem, hogy sikerült ennyivel megúsznunk a dolgot. De való igaz, hogy pénz beszél; még jó, hogy volt nálam bőven költőpénz. Bruce amúgy se engedne el anélkül, hogy ha bármi van ne tudjak intézkedni pénz híján.


- Jó étvágyat neked is! - Mondtam figyelve, ahogy leült az egyik asztalhoz és nekiállt burkolni. Amint magába tömte mindhármat, elismerősen mutattam fel a hüvelykujjamat. - Te aztán nem vagy semmi, hallod. Nem láttam még lányt így burkolni. - Teszem hozzá vigyorogva, egész jó kedvet csinált nekem ezzel az egésszel összességében. Én még az italomat kortyolgatom ekkor, de lassan igazából mehetünk is korizni, ha tényleg azt akar. - Szóval akkor korcsolyázás, hmm? Nem is tudtam, hogy az űrlányok tudnak korizni. Nálatok otthon sok jég volt? - Érdeklődöm, mert igazából semmit se tudom arról, hogy Csillagfény melyik bolygóról származik vagy az hogyan is néz ki.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Starfire
avatar
×× postok : 63
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× tartózkodási hely : Föld
×× foglalkozás : Hős
×× beállítottság :
×× :



 #7•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Vas. Jún. 21, 2015 10:15 pm

Csak bólintottam a szavaira, egy mosollyal. Igaza van, a csapat ezzel sokkal jobban fog majd teljesíteni. Főleg most, hogy kibújtam a csigaházból, éppen itt volt az ideje, anyu szerint se érdemes sokáig búslakodni valami miatt. Igaz, ő királynő , nem is teheti meg. Igaz hercegnőként nekem is voltak kötelességeim, igaz most is vannak, de két külön dolog. Tamaranban sokkal jobban megkötötték a kezemet.
- Igazad van, fent csak néhány ijesztő, ijedt madárral találkozol, vagy ha nem vagy gyors látsz néhány meglepett arcot a repülőkön. A múltkor egy öreg néni figyelt fel rám. De így sokkal jobb, hogy van társaságom. - a gyrosos magyarázatán viszont elgondolkodtam, csak utána kezdtem el beszélni. – Nem, én ezt nem fogadom el. Akkor nem rakom bele a két öntetet, csak a mustárt, és voilá! Nem kell aggódni, hogy rossz lesz az íze. – mosolyodtam el ragyogó tekintettel.
A buszról leszállva karon ragadtam, és elvonszoltam az árushoz. Ott pedig sikerült összerúgnom a port az eladóval. Előtte persze csodálkozik, hogy mennyit kérek. Ne csodálkozzon most még nem is vagyok nagyon éhes. Ha éhes lennék sokkal többet kérnék, és akkor főhetne a feje, hogy fog a többi vendégének enni adni. De Tim elintézte, hogy ne legyen problémája a mustárral. Dupláját fizette ki, pedig nem kellett volna. Mégsem olyan amilyennek gondoltam, nem ismer, de segít nekem. Tényleg adnom kell neki egy esélyt. Talán a korizás is jót tesz majd kettőnknek. Talán beszélhetek neki a bolygómról is, meg a családomról, nem hiszem, hogy tovább adja bárkinek is. Nem akartam a többieknek is elmondani, nem szégyelltem, csak minél kevesebb tudnak a dolgomról annál jobb. Ha egyszer úgy döntenek, hogy megkeresnek engem nem kell félteni az életüket annyira. Mert tudom, hogy képesek lennének értem megkínozni őket, hogy megtudják hol vagyok.
- Köszönöm. – válaszoltam miután lenyeltem az első falatot, majd megtöröltem a mustáros arcomat. Akármennyire is szerettem a sárga szószt, enni nem nagyon tudtam, és szerintem senki más sem, ha ennyi cucc lenne a hotdogjában, lassan úszni fogok benne. – Ó, pedig most még nem is voltam éhes. Az a baj a reggelinél is, ha nem vagyok gyors éhen maradok. Vic rengeteget eszik, és Beast Boy is. – csóváltam meg a fejem egy mosollyal. Nos, igen ő még nem tud a reggeli harcról ami a legfinomabb falatokért megy, talán majd holnap igen, ha egyszerre érek a konyhába a fiúkkal.
- Van hasonlóság azért a földiek és a tamaraniak között. Mi is korizunk, nálunk is van tél. De csak akkor van jég, egyébként az édesanyám vitt el mikor kicsi voltam. Csak utána jöttek a borzalmas hercegnői leckék. Na meg utána mondták el, hogy egyszer férjhez kell mennem. Azért vagyok most itt. Elszöktem mielőtt sor került volna az esküvőre. Nem akartam olyanhoz menni akit nem szeretek. Semmit nem tudtam a szerelemről, nos, most meg tudtam, az meg nem tetszik. Talán legközelebb szerencsésebb leszek. – álltam fel a székről.
- Menjünk korizni. Csak ennyi érdekes van az életemben. Na meg persze ti, de hát ezt mindenki tudja a csapatból. – indulok el a jégpályához, de előtte megvárom Timet, aztán kedvességből a karjába karolok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Tim Drake-Wayne
avatar
×× postok : 20
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× kereslek : Stephanie Brown aka Spoiler
×× tartózkodási hely : Gotham City
×× foglalkozás : diák és önjelölt hős
×× beállítottság :
×× :



 #8•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Szer. Jún. 24, 2015 2:16 am

Csillag & Tim
É rdeklődve hallgatom, ahogy arról beszél milyen a fellegekben röpködni. Azt hinné az ember, hogy ott semmi ami zavarna. Amikor azt mondja a gyrost öntet nélkül enné mustárral nem tudom kínomban nevessek-e eme kijelentésén vagy inkább sírjak. Ez a lány tényleg mustár fanatikus. Szerintem, ha nem figyelek magában is elkezdi enni a tubust. Minden esetre inkább csak somolyogva bólintok a kijelentésére, jobb a békesség. Szerintem simán leállna velem vitázni erről ha még jobban belemászok, szóval Isten ments. Jobban szeretem a nyugit, úgyhogy az árusnál is igyekeztem ennek a szellemében elsimítani a kialakult nézeteltérést; most pedig itt ücsörgök az eperszőke lány mellett és remekül szórakozom.

Nagyon régóta nem éreztem ezt, talán csak Bruce mellett de az kicsit más volt. Most éreztem azt igazán, hogy tartozom valahová, valakihez. Fura az élet, sosem gondoltam volna hogy el fogom veszíteni a szüleimet ~Bumeráng Kapitány, ezért még meg fog lakolni és egy életre megjegyzi a nevemet!~ mint ahogy azt sem, hogy egyszer haza fogok találni ismét és mindezt épp egy olyan lány fogja éreztetni velem a barátaival, akikhez nem köt semmi sem és még csak nem is ennek a bolygónak a szülötte. "A család nem a vérrokonságnál végződik." Nem emlékszem, hogy ki mondta ezt vagy hol hallottam, esetleg olvastam... most mégis úgy érzem igencsak találó ez rám nézve és arra, amit jelenleg érzek. Ugyanis furcsa melegséget érzek a mellkasomban, valahol a szívem táján. Kellemes érzés, szokatlan de kellemes... kicsit talán el is feledett, de kellemes.

- Ugyan, semmiség. - Vontam meg félszegen a vállamat, amikor megköszönte a dolgok elrendezését Csillag. Amikor Gézengúzt meg Cyborgot említi helyeslően bólintok. - Igen, tudok róla. Tudod attól, hogy te lassan egy hónapja alig dugtad ki azt a fitos kis nózid a szobádból, mi még éltünk közösségi életet és együtt ettünk többnyire. Szóval tudom, hogy mit művelnek. - Mondom, de semmi szemrehányó nincs benne inkább csak tényközlés az egész, mert hát az az igazság hogy ő kimaradt sok mindenből mert magányra vágyott vagy a jó ég tudja miért zárkózott a szobájába ilyen hosszú, önkéntes száműzetésre. - Még szerencse, hogy én kevesebbel is kibírom. Tudod én naponta többször eszem, de kevesebb adagokra elosztva. Így nem zavar, ha nem jut annyi hogy minden étkezéskor jóllakottra zabáljam magam, mint a fiúk. Egyébként szerintem ez az oka, hogy folyton szunyókálni akarnak evés után... a túl sok ételtől mozdulni sem bírnak és persze, hogy elálmosodnak tőle. Vagy alapból ilyen lusták? - Érdeklődöm tőle, bár több mint egy hónapnyi közös együttélés után már kiismertem annyira a szokásaikat és a jellemüket, hogy tudjam erről szó sincsen.


- Engem is mindig anyu vitt ki a jégre régen, ő lenyűgöző korcsolyás volt. Nem profi szinten űzte vagy versenyzett, de mindig megkapó látvány volt látni őt a jégen. - Ismerem el, egy pillanatra el is révedve és arcomon a boldog és keserű emlékezés furcsa elegye jelenik meg. Évek óta nem gondoltam rá, szinte már el is felejtettem milyen volt. Nem azért, mert el akartam volna őt felejteni - ugyan ki ne akarna emlékezni az édesanyjára akit szeretett -; inkább nem akartam emlékezni a sok rosszra ami történt, a múltam sötét árnyékaira, melyek visszajönnek kísérteni és fájdalmat okozni, ha hagyom. Így inkább eltemettem ezeket az emlékeket, többen nem hoztam szóba a családomat és nem emlegettem fel őket bármennyire is hiányoztak. Alig néhány éve csak, hogy túljutottam ezen az egészen hála Bruce-nak és pszichomókusomnak - akit nyilván a nevelőapám fogadott fel, hogy foglalkozzon akkoriban velem - és semmi kedvem visszazuhanni a depresszió és a harag mocsarába.


Ingoványos terepre tévedtek a gondolataim és szórakozottan ettem tovább az előttem lévő étel maradékát, ám Csillagfény mondott valamit ami miatt kis híján megfulladtam mert félrenyeltem. Hirtelen kaptam felé a fejem, azzal se foglalkozva, hogy igazából tele a szám és kilóg a kaja belőle félig.
- Fogy mif monftá'? Fér'fez fell mennef? - Meg vagyok döbbenve, hiszen olyan fiatalnak tűnik mintha velem egyidős lenne. - Nem vagy te még egy kicsit fiatal a házassághoz, mond? - Kérdeztem, amikor már sikerült lenyelni a számban lévő falatokat és nem megfulladni ezzel egyidejűleg. A biztonság kedvéért meghúztam az üdítőmet is ismét.


Azt totálisan meg tudtam érteni, hogy nem akart szerelem nélkül házasodni. Mármint kényszerből én se akarnék elvenni nőül senkit. Kissé régimódinak tűnik az ő világának a berendezkedése. Úgy értem, eleve királyság van a köztársaság helyett meg még ez az egész... kissé a középkorban érzem magam tőle. Amikor viszont arról kezd el beszélni, hogy amit megtudott az nem tetszik neki egész megsajnálom. Nem igazán tudom, hogy pontosan mi volt köztük Dickkel, de az nyilvánvaló dolog hogy egyikük sem közömbös a másiknak és a lány a jelek szerint még mindig őt szereti.
- Igen, ezt hívják szívfájdalomnak. Körülbelül 2 millió dalt írtak róla. - Mondom neki, majd rájövök hogy talán nem fogja érteni ezt a poént.

- Nézd Csillagfény, nem tudok sokat a párkapcsolatokról. Igazából én egyáltalán nem tudok semmit a szerelemről. De azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Légy türelmes és könnyebb lesz a hiánya. - Fűzöm még hozzá finoman megszorítva a kézfejét, mert nem akarom megbántani vagy ilyesmi sokkal inkább érzek késztetést rá, hogy megvigasztaljam. Persze gyorsan témát is vált, így a korábban már beígért korcsolyázás lesz a program ám egyáltalán nem bánom a dolgot. Sem azt, hogy belém karol; egy ilyen csinos lánnyal bárhol bármikor szívesen mutatkozom. Ráadásul egyáltalán nem buta vagy olyan felületes, mint a suliban a többi lány. Sokkal inkább felüdítő a társasága, kevésbé nyomasztó mint a magának való Ravené.


Már magamra öltöttem a kikölcsönzött korcsolyacipőmet, de míg én a fűzőkkel bajlódtam hogy biztosan elég szorosra legyen húzva; addig ő már a pályára is lépett és róni kezdte a köröket. Én pedig azon kaptam magam, hogy a pálya szélén kapaszkodtam a korlátba és belefeledkeztem a látványába. Borzasztóan az édesanyámra emlékeztetett, bár neki gesztenyebarna haja volt viszont a szemei kísértetiesen hasonlítottak Csillag zöld mezőket idéző szempárjához... a benne ülő pajkos jókedvvel egyetemben. A lány láthatólag boldog volt, épp körbe-körbe forgott egy helyben és rólam sikeresen meg is felejtkezett, ám én a világ minden kincséért sem szakítottam volna meg a pillanat varázsát.



A hozzászólást Tim Drake-Wayne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 22, 2015 10:18 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Starfire
avatar
×× postok : 63
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× tartózkodási hely : Föld
×× foglalkozás : Hős
×× beállítottság :
×× :



 #9•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Kedd Júl. 14, 2015 10:28 pm

Amint jégre léptem elfelejtettem minden bánatomat. Dicket, a családom miatt való elszökést, és sajnos még Timet is, egészen addig amíg újra meg nem pillantom. Mosolyogva csúszom hozzá, majd megfogom a kezét, s vele kezdek el korizni. Legalább nem vagyok egyedül, és elterelem a gondolataimat a bajaimról. Bár azokat úgyis csak egyedül tudom megoldani.
- Nem válaszoltam neked a hot dogosnál, de igen férjhez kellett volna mennem. Hercegnőként nem csinálhatsz bármit. Ha erre utasítanak megteszed, vagy esetleg megszöksz, mint én. Szóval én se tudok semmit párkapcsolatokról, mármint ez amennyit tudok az nem sok minden. Na meg mit tudnék másnak mondani, hogy szökj meg, ha nem tetszik? – kuncogtam halkan, közben már másfél kört mentünk a pályán, de észre se vettem. Jól éreztem magam vele, és kicsit sajnáltam, hogy nem hamarabb kezdtem vele beszélgetni, ismerkedni, pedig elég hamar leszoktam rázni magamról a rossz kedvet. Most nem sikerült, egy hónapba telt az egész.
- Mondd csak milyen egy átlagos gimnázium? Olyanok, mint amiket láttam a filmekben? Cyborg így próbál felzárkóztatni engem, de nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet annyi filmet nézni. Főleg mikor velem nézik, és böfögő versenyt tartanak mellettem. Mondjuk én nyerem meg. – vontam meg a vállamat mosolyogva. Mégis mit hittek, hogy letudnak engem nyomni? Sokkal erősebb ételeink vannak amiket az én gyomrom simán kibír, az övék..szerintem két harapás után kidőlnének. De remélem sose tudom meg, azaz jelenti, hogy megfogtak engem, s talán kivégeznének, mert megszegtem a törvényt. Bele se gondolok inkább, nekem már van családom, sokkal jobb, mint amibe beleszülettem. A nővérem amúgy is egy gonosz nőszemély, én pedig azon vagyok a Titánokkal, hogy megszabadítsam a gonosztevőktől a várost.
- Elfelejtettem mondani, de félek a vihartól és ma az lesz. Mivel te vagy Dick régi szobájában hozzád fogok menni, ha nem tudom egyedül elviselni. A többiek már megszokták, ne aggódj rögtön elalszom csak legyen mellettem valaki. Kiskori rossz szokás amit nem tudtam kinőni. Szóval ne haragudj, ha sikoltozva berohanok. -
tényleg nem tehettem róla, de nem bírta el viselni a vihart. Persze lett volna időm kinőni, de berögzült, hogy a vihar az rossz, és nem okoz senkinek se jött, kivéve aki szereti, de az meg nem normális.
- Lassan menjünk vásárolni. - jegyeztem meg pár kör után.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Tim Drake-Wayne
avatar
×× postok : 20
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 15.
×× kereslek : Stephanie Brown aka Spoiler
×× tartózkodási hely : Gotham City
×× foglalkozás : diák és önjelölt hős
×× beállítottság :
×× :



 #10•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   Hétf. Okt. 05, 2015 9:59 pm

Csillag & Tim
A zt hiszem, hogy erre nincsenek szavak. Egyszerűen megigézett a látványa, ahogy a jégen táncolt, szinte nem is e világinak hatott sokkal inkább olyan volt, mint valami tündér. Az egész jelenet odaszegezett a jégre. Csak álltam és bámultam Csillagfényt, amint korcsolyázik teljesen belefeledkeztem a látványába, még a számat is eltátottam ámulatomban. Akkor és ott történt valami, észrevettem őt. Nem pusztán, mint embert sokkal inkább mint nőt. Teljesen lehengerlő volt, olyan jelenség, amire felkapod a fejed és akaratlanul is hirtelen azt veszed észre minden más megszűnik a külvilágból és csak őt látod egyedül míg abba nem hagyja ezt. Kifejezetten megkapó látvány volt, ami ennek megfelelően oly mértékben ütött szíven, amire egyáltalán nem számítottam.

Nem voltam erre felkészülve, őszintén szólva eszem ágában nem volt beleszeretni a lányba. Még sosem voltam szerelmes, a sok edzés, a harc teljesen lekötött és kitöltötte az életemet, a gondolataimat. A fejem folyton azzal volt tele, hogy mit tehetnék, milyen új rejtélyt tudnék megoldani amivel segíthetnék Bruce-nak, a titánoknak vagy másoknak. Most meg szinte agyonnyom a dolog, a szívemet veszi célkeresztbe és az eddig sosem érzett pillangók elkezdenek mozgolódni a gyomrom táján, virtustáncot járva bennem.

Ijesztő, szinte már rettegéssel tölt el ez az ismeretlen érzés amellett, hogy szívem szerint most azonnal a lányhoz korcsolyáznék és megcsókolnám, elmondva neki milyen gyönyörű és tökéletes is ő valójában. Félek, hogy most mi lesz. ~Mert mi van, ha ő nem így érez?~ Fogalmam sincsen, hogy miként viselném ha visszautasítana vagy egyenesen mással látnám. Hirtelen kezdem érteni, hogy mit szerethetett Dick benne annyira és fel nem tudom fogni, hogy miként engedhette el a lányt.

Csillagfény olyan tényleg, mint a fény az éjszakában; mint a napsugár, ami reményt és jókedvet hoz mindenkinek aki hagyja, hogy felmelegítse a szívét. Eddig valószínűleg azért nem vettem ezt észre, mert teljesen begubózott és magába fordult Dick távozása után. De most, ahogy itt végre kibújt a csigaházából és felszabadultan pörög a korcsolyapályán teljesen belefeledkezve a dologba egy egészen más arcát mutatja meg, valami olyat ami mellett az ember képtelen szó nélkül elmenni.  Bárgyú vigyorral a képemen viszonozom a lány mosolyát, s még mindig nem térve magamhoz nézem, amint a lány odacsúszik hozzám és megfogva a kezemet indul meg tovább a jégen róva a köröket egymás után.

Jól esik az érintése és még mindig nem tudom felfogni amit ebben a pillanatban érzek. Szinte agyon nyom a súlyával és mégis ezzel egy időben szárnyalni tudnék tőle pedig én nem is tudok repülni. Érdeklődve hallgatom, amikor a férjhez meneteléről beszél és arról, hogy igazából nem hagytak neki más választást, minthogy elszökjön otthonról, a családját, az alattvalókat és a szülőbolygóját is maga mögött hagyva. Bátorítóan simítanak végig ujjaim az összekulcsolt kezünknél a kézfejének érzékeny bőrén, ahol épp elérem.

Nem tudom mit is mondhatnék erre, biztosan nem volt könnyű döntés ez részéről viszont elég valószínű, hogy hasonlóan cselekedtem volna mint ő. A szabadság számomra egy fontos dolog, ahogy talán minden amerikainak az. Olyan ez, mintha a bőrünkbe ivódott volna az évszázadok alatt és a mélyben ott lüktetne mindenkiben generációkon átívelően ez az igény, a fiatalokban mind erősebben mint az idősebbekben ám mindenkiben ott lapul ez amióta kivívtuk a függetlenségünket a háborúban. Azt hiszem nem véletlen, hogy a függetlenségi nyilatkozatot kívülről tudja mindenki és komoly hangsúlyt helyeznek az iskolában arra, hogy ezt ha álmunkból is felkeltenek tudjuk idézni fejből. Sőt, úgy gondolom nem csak idézni, megélni is tudjuk a mindennapokban. Amerika nem véletlen az Ígéret földje sokak számára... az ígéreté, hogy itt biztonságban, szabadon élhetnek.

Ha nem is nevetek vele, de mosolyra húzódik a szám széle azért. Annyira nem vicces azért ugyanis a dolog, erős ellenérzéseim vannak az otthonának társadalmi berendezkedésével kapcsolatban ám ezt megtartom magamnak. Kár volna ezt a jó hangulatot elrontani ilyesmivel, kétlem hogy jó néven venné ugyanis. Engem is érzékenyen érint, ha beszólnak és leszólják Amerikát vagy akár csak a családomat bármilyen módon még akkor is, ha jogos a kritika adott esetben. A gimnáziumos kérdésére elmosolyodom. Sosem foglalkoztatott a gimi különösebben, inkább csak túl akartam élni mindig is korábban. De amióta Bruce örökbe fogadott amolyan iskolai elitbe számítok, mégsem érzek komolyabb változást: ugyanúgy nem engedem közel magamhoz a többieket, bár lettek barátaim őket is inkább csak haver számba veszem, nem igen járok velük össze vagy ilyesmi. Alkatilag se vagyok egy nagy focicsapat játékos, így abból is kimaradtam, de most legalább nem szekálnak. Ennyi előnye határozottan volt a dolognak.

- Hát... nagyon vegyes, hogy úgy mondjam. Olyan ez, mint egy mini társadalom csupa fiatalokból. Itt is vannak klikkek, csoportosulások, vannak népszerű és gazdag diákok, vannak kinézett és perifériára szorultak, van aki próbál a kettő között evickélni. Van aki szeret iskolába járni vagy aki csak túl próbál élni. Mint, ahogy a való életben is. Miért kérded? Szeretnél te is iskolába járni? - Kérdezem meg tőle az egyetlen indokot, amiért szerintem felvethette a dolgot. Kétlem, hogy más oka volna annak, hogy Vic így próbál segíteni a lányon. - Neeem... a filmek ezeket a különbözőségeket szándékosan eltúlozzák, felnagyítják általában. Bár jó kérdés, hogy milyen filmről van szó. Ha valami romantikus tini vígjáték mint a Csaj nem jár egyedül, a Már megint egy dilis amcsi film és társai, ott legtöbbször épp ezek a túlzások adják a poént hisz mindenki volt középiskolás és tudja milyen is az ezért tud rajta nevetni. - Felelem.

Mondjuk azok után, amit a lánytól láttam lazán elhiszem, hogy lepipálja a fiúkat a böfögő versenyben hiába nem lányos dologról van szó. Csillagfény amúgy is fiús lánynak tűnik nekem, aki kevésbé érdeklődik a piperék iránt, viszont egy jó kis bunyóban ezer örömmel benne lenne. Azon azonban meglepődöm, mikor azt állítja fél a vihartól.
- Hogyhogy félsz a vihartól? - Kérdezem a lánytól kissé meglepetten. Valahogy nem nézném ki belőle hogy bármi is megijesztheti. Minden esetre jó tudni, hogy lányból van a végén kezdett olyan érzésem lenni, hogy túl tökéletes. - Rendben, majd nem lepődök meg, ha rám törsz az éjszaka közepén. - Mosolygok rá bátorítólag.

A vásárlós megjegyzésére bólintok csupán és elindulok vele a jégen kifelé. Viszont nem vagyunk egyedül, mostanra már mások is úgy döntöttek ők bizony délelőtt óhajtanak korcsolyázni akárcsak mi. Ez viszont kész akadály pályát jelentett, ugyanis egy iskolás csoport a kísérőtanáraikkal befoglalta a pálya nagy részét. Ez pedig azt jelentette, hogy oda kényelmes korcsolyázás, egymást kergető fogócskázó rosszcsontokkal voltunk körül véve. Épp az utolsó pillanatban rántottam magamhoz a lányt, mert kis híján elsodort az egyik magát gyorskorcsolyázónak képzelő kamasz.
- Hékás, óvatosabban! - Horkanok fel, miközben szorosan magamhoz ölelem Csillagfényt a derekánál fogva, akit ezzel így épp elrántottam az útból. - Lehet jobb, ha tényelg megyünk. Ugye jól vagy? - Kérdem, de csak lassan eresztem el a derekát, miközben a pálya széléhez navigálok vele. Mert, hogy ezek után el nem eresztem a kezét az fix.

What are you waiting for?


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Sponsored content



 #11•• TémanyitásRe: Tim xx Starfire   

Vissza az elejére Go down
 

Tim xx Starfire

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC-Universe :: Játéktér :: Más helyek :: Múlt-