Első ránézésre talán egy karizmatikus fiatalembernek tűnhet, ám ha valaki hosszabb időt eltölt vele, hamar rájön, hogy ez nem igaz. Még ha nem is tudod pontosan mi az, mégis úgy érzed, hogy valami nem stimmel ezzel az illetővel. De vajon mi?
Ő is ugyanolyan ember, mint te vagy, én...
Türelem, magabiztosság, és céltudatosság jellemzi. Azonban, ö kissé másképpen látja ezeket a tulajdonságokat. Türelemre van szükség ahhoz, hogy valakinek a bizalmába férkőzz, hogy megszerezd, amit akarsz... A magabiztosság, biztos kiállással, egy biztató mosoly kíséretében pedig megnyerővé tesz mások szemében.
Ezek segítik céljai elérésében. Hogy mik is ezek a célok pontosan? Legyen szó, munkalehetőségről, érdekkapcsolatokról, vagy akár egy-éjszakás kalandokról. Mindig csupán a saját érdekeit látja maga előtt. Önzősége miatt pedig nem is gondol bele a másik helyzetébe. A színészi képességeinek hála az évek során sikerült kidolgoznia egy tökéletes maszkot, amit a nap huszonnégy órájában visel, csupán egy maréknyi tulajdonsága van, amelyet sosem titkolt, ezek közé tartozik a perverzitása.
A szavai valójában üresek, nem gondolja komolyan, ha valakitől bocsánatot kér, vagy megköszön valamit. Nem érez hálát, csupán elégedettséget. Nem szeret hosszabb vitákba bocsátkozni senkivel sem, időpocsékolásnak tartja.

Múlni nem akaró fejfájással, hunyorogva csoszogok el a konyháig, néhány percnyi próbálkozást, kísérletezést követően sikerült rájönnöm, hogyan működik a kávéfőző. Büntetni kellene azokat, akik ilyen ős öreg vackokat használnak. Rövid keresgélést követően még a bögrékre is rálelek az egyik szekrényben. Az első kezem ügyébe kerülő fenyőfamintás porcelánt alaposan elmosom, mielőtt még beletölteném az életet jelentő fekete folyadékot. A másikkal már nem vagyok ennyire figyelmes. Csupán kikapom, kitöltöm, és lépek is vissza a hálószobába velük. Ez amolyan reggeli rutin, amikor valaki másnál töltöm az éjszakát. Fáradt szemeimet az ágyon fekvő női testre szegezem. Hosszú szőke hajától nem látni az arcát. Talán ébren van. Talán nem... A szuszogása az utóbbira enged következtetni Csendben az éjjeliszekrényre rakom az italát, miközben a sajátomat kortyolgatom, és próbálok rájönni, hogyan is kerültem ide.
Hogyan is történt? Ki is ez a lány? Nem tudom...  Persze nem mintha annyira érdekelne, csupán egyike azoknak a személyeknek, akik némi szórakozás után szállást nyújtottak éjszakára. Legalább egy hete, hogy elköltöztem a korábbi lakásomból, és új lakhely után néztem. Az új lakótárs neve nem ugrik be, még az arcára sem emlékszem pontosan. Nem járok "haza". Csak ha már nagyon muszájnak érzem. Nincs semmi, ami ahhoz a házhoz kötne. Ami fontos az mindig itt van. A farmerom zsebében, egy ízléses bőrpénztárcában szunyókál. A kávé elfogyott, a lány pedig nem ébredt fel, még az öltözés közben csapott zajokra sem. A heves fejfájásom, és a földön heverő üres üvegeket látva, nem meglepő. Ha ezeknek legalább a felét múltéjszaka itta meg akkor talán készíthetnék egy vödröt az ágya mellé. Ez lehetne a napi jó cselekedetem...

Elmosogattam, összepakoltam a holmim, és becsuktam magam mögött az ajtót, ezzel örökre elbúcsúztam Csipkerózsikától. Nem érzek lelkiismeret furdalást. Nincs miért. Minden, ami történt, az ö szabad akaratából történt. Hülye lennék visszautasítani néhány üveg jó italt, és szállást. Ugyan a fürdőszoba hagyott némi kívánni valót maga után, de összességében elégedettnek kellene lennem. Az vagyok? Azt hiszem. Néha úgy érzem, hogy pénzt kellene szednem a társaságomért. Akár főállásban is lehetnék bárkinek a jó társasága, hiszen ki ne szeretne gondoskodni rólam? Egy halk kuncogás hagyja, el a torkom miközben köszönök az egyik környékbeli idős hölgynek, akivel valami oknál fogva gyakran összehoz a sors. Vajon mit gondolna rólam akkor, ha bepillantást nyerhetne a tökéletes álcám alá? Vajon ugyanezzel a mosollyal fogadna minden reggel, amikor elsétálunk egymás mellett? Esetleg megvetne amiért, ilyen mértékben hajhászom az élvezeteket? Butaság. Mi oka lenne rá? Hiszen semmi rosszat nem tettem soha sem. Sőt ha úgy vesszük, kívánságokat teljesítek. Egy jó ember vagyok, aki mindenkinek segít. Ott van például Jace, aki szeret drága ajándékokat vásárolni. Vagy mondjuk Judy aki egyedül él, egy olyan hatalmas házban. Bármikor szívesen használom a kedvéért a fürdőszobáját, vagy veszem igénybe valamelyik ágyat néhány napra, hogy ne érezze magát magányosnak. Mindezt csupán önzetlenségből, nem kérek fizetséget egyiküktől sem a „szívességeimért”. Az érdekeiket tartom szem előtt. Egy hős vagyok!
Egy igazi hős…


//A gyűrű megszerzését ki fogjuk játszani, illetve köszönöm a segítséget a Zöldnek.  //