Nem voltam mindig is jó ember. Pár éve volt az életemben egy korszak, ami igazából elég sötét volt. Sokat ittam, füveztem és loptam. Nem is vagyok igazán büszke erre az időre, de ez is én vagyok szóval kimondom. Rossz utat választottam és egyre rosszabb lett minden az idő előremenetével. Aztán a balesetem után rákellet jönnöm, hogy az élet túl rövid  ahhoz, hogy ilyeneket csináljak. Rendbe szedtem magamat, szereztem egy normális munkát, amit még szeretek is. Most már inkább a jók közé tartozok, meg hát szuperhőssé váltam. Igen, az egész láthatatlanság dolog nagyon megváltoztatott. Már nem az a beképzelt gyerek vagyok, aki azt hiszi, hogy mindenre képes. Alapjáratot jószívű vagyok és, ha olyan a helyzet egy poén is könnyen kicsúszik számon keresztül.

A fejem majd szét akart robbanni és  az egész testem sajgott. Nem nagyon emlékszek a tegnapi estére, de ezek szerint megint jól berúgtam és nem otthon vagyok. Hiszen ez az ágy egyáltalán nem az enyém, olyasmi, mint a kórházi ágyak. Csak ne az legyen, mert akkor innen küldenek tovább rehabra. Oké tudom  meg kéne oldanom az alkohol problémámat, de nem egészen olyan könnyű ezt megtenni, mint mondani. Erőt vettem és kinyitottam a szememet, na ez volt a pillanat, amikor, annyira megijedtem, hogy kész csoda, hogy nem kaptam szívrohamot. Teljesen lefagytam és csak a karomat néztem, vagyis néztem volna, de nem volt. Éreztem, de nem volt, mint ahogy az egész testem se. Viszont a rajtam lévő köntös igen is látszódott, de a fizikai testem egyáltalán nem. Mintha csak egy szellem lennék..Kiugrottam az ágyból és szoba egyetlen ajtaján keresztül kimentem egy folyosóra. Most már biztos voltam benne, hogy valami fajta kórházban, vagy laborban vagyok. Rögtön tudtam, hogy minél gyorsabban el kell  innen tűnnöm. Szaladtam amennyire csak tudtam, de még mindig nem láttam a lábamat. Mi a franc történt velem?
– Kérem álljon meg és forduljon meg – mondta mögöttem valaki, de én inkább nem tettem. Nem tudom, hogy mit csináltam tegnap, de úgy érzem nem is akarom tudni. – Ha nem áll meg kénytelen leszek lőni.
Futottam  tovább,de levettem a köpenyt, így most már egyáltalán nem lát. Reméltem, hogy ha én nem látom magamat, akkor más se lát.
– Erre nincsen szükség uram – jött ki az ajtóból egy idősebb férfi, akin orvos köpeny volt és aki rám ordított előbb elment. – Kérem Mr. Woods vegye vissza a köpenyét, hogy tudjam hová kell beszélni.
– Honnan tudja a nevemet? – kérdeztem kicsit nagyon idegesen. Én nem, hogy nem ismerem a dokit, de még életemben nem láttam, így elégé ideges lettem. Általában ilyenkor az adott személy, vagy zsaru és onnan tudja a nevemet, vagy valaki akit egy olyan ember küldött, akinek tartozok. De valahogy úgy éreztem ezek közül egyikem.
– Úgy érzem nekünk rengeteg dolgot megkel most beszélnünk, de ha nem akarja tudni, hogy miért lett láthatatlan, akkor nyugodtan el is mehet. – mondta az öreg és én felvettem a köpenyt. – Na, így már minden sokkal jobb.
Nem tudtam, hogy mit kéne tennem, de jelen esetben nem tudtam, hogy miért nincsen testem, viszont ez a férfi igen. Oda mentem hozzá és közben elolvastam a köpenyén lévő névjegykártyát: Dr.Edward Dixie
– Mi történ velem? – féltem, nem tagadom. Nem vagyok gyáva alak, de akkor féltem, hiszen azt se tudtam, hogy hol vagyok és eltűnt a testem.
– Először menjünk vissza a kórtermébe és akkor mindent elmondok – felelte és közösen elindultunk. Nem szólaltam meg, mert nem tudtam mit mondani. Jól éreztem, hogy ami velem történt nem minden napi. Valami olyanba keveredtem, ami egészen meg fogja változtatni az életemet. Mikor vissza értünk a szobába  mind a ketten bementünk és becsukta az ajtót.
– Nagyon sajnálom az előbbi esetet az egyik őrünkkel – mondta és én bólintottam – De gondolom önt nem ez érdekli. Tudja én tudós vagyok, még pedig vegyész. A szakmámban amúgy nagyon elismert. Néhány éve a katonaság felkért engem, hogy egy általam választott csapattal találjunk egy olyan szérumot, amellyel bármit láthatatlanná lehet tenni. Végül ez sikerült is, de a katonaság az utolsó pillanatban lemondta a rendelését, ezért én elrejtettem az anyagot ebben az épületben. Ám de egy hónapja  valaki ellopta a tartályt amiben volt, de miután mindez titkos volt nem szólhattunk a rendőrségnek, a katonaságot, pedig már nem érdekelte. Nem is volt azóta semmi hír a szérumról, de tegnap este a rajta lévő érzékelők jeleztek nekem, hogy kinyitották és, hogy hol. Én és az egyik társam rögtön oda mentünk, de már a tartály nem volt ott, csak maga. Rögtön tudtam, hogy mi történt magával, hiszen csak a ruháit láttam. Maga minden bizonnyal, azért vesztette el a fizikai testét, mert bele esett az én találmányomban.
– És ezt nem lehet vissza csinálni?
– Sajnálom fiam, de nem- felelte az öreg és megveregette a vállamat. – De feltaláltam egy olyan dolgot is amivel lehetséges, hogy legyen tested.
Nem tudtam mit mondani. Túl sok volt nekem ez az egész, de láttam a dokin, hogy próbál segíteni, ezért inkább próbáltam lenyugtatni magamat.
– Ez az óra az – mondta, majd egy karórát nyomott a kezembe és én elég furán néztem rá. Komolyan egy karóra segítségével fog megoldódni a helyzetem? – Ha megnyomja azt a gombot ott, akkor bármilyen testet képes felvenni. Csak akivé akar válni arra kel fókuszálni erősen.
Oda adta a tárgyat és én az utasítása szerint cselekedtem. A következő pillanatban már volt testem és egy óriási nagy kő esett le a szívemről.
– Mr.Woods tényleg bárkivé válhat. Egy új testtel egészen új életet kezdhet és akkor van esélye jobb emberré válni. – tudom, hogy mire gondolt, de azért azon meglepődtem, hogy tudja, hogy nem vagyok  egy minta polgár. – Azt hiszi, hogy úgy hoztam be a laboromba, hogy nem néztem meg kicsoda?
Most végre van esélyem, hogy kitörjek ebből az egész sötétségből. Persze tudom az új testem nem jelenti azt, hogy akkor nem lesznek alkohol problémáim, de legalább az adósságaim is elúsznak. Még egyszer megnyomtam a gombot és arra gondoltam akivé válni akartam és megint sikerült. Nem is olyan rossz ez az óra..Oda léptem a falon lévő tükörhöz és csak néztem magamat. Láttam már ezerszer ezt az arcot, de még is rémisztő volt, hogy most már az enyém.
– Ez igazán meglepő – mondta az öreg és mellém lépett – Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen  fog menni  az átváltozás. A saját testét könnyű felvenni, de másét már nem igazán.
– Talán azért ment, mert nagyon közel állt hozzám – feleltem és még mindig csak magamat bámultam. Egyik szemem sírt a másik, pedig nevetett.
– Igen, ez egy logikus válasz – mondta és újra a hátamra veregetett. – Szabad tudnom, hogy kicsoda?
– A bátyám – feleltem és ránéztem – De már meghalt régen.