Hát.. na jó, megpróbálom befejezni ezt a hát-ozást. Tehát! Erhm... Na szóval... Hogyan is jellemezném magamat? Nem is tudom, hogyan meséljem el neked anélkül, hogy ne tűnnék fennhéjázónak és álszerénynek.. Mert hogy magamat szerénynek, jóravalónak és kedvesnek tartom, próbálok a környezetemmel jóban és egyensúlyban lenni, sőt, a ha tehetném, ezt a világra is kiterjeszteném. A társaságtól függ, hogy visszahúzódó és csendes, vagy hangos és jókedvű vagyok-e. A helyzettől pedig függ, hogy éppen elkap-e a depi a múltam miatt, vagy pozitívan gondolom a jövőre. Sok hibám van, talán javíthatatlanul naiv vagyok, becsületes és sose ítélek elsőre. Főleg ezért kerülök bajba. Az idősebbek, tapasztaltak tanácsait általában megfogadom. Nem vagyok kifejezetten harcos fajta, de szeretem megvédeni a gyengéket. A bizalmamat könnyű elnyerni, de könnyű elveszíteni is, ahonnan aztán elég nehéz az út vissza. Barátaimhoz hű vagyok, ha segítség kell nekik, azonnal indulok is. Még tűzbe is tenném értük a kezem, habár attól kifejezetten rettegek, ezért a konyha és kandallós lakások, házak mind hiányomban szenvednek...
   

 Nem is tudom, hogyan kezdjek neki.. Nehéz erről beszélni, tudod? Az egész a Marson kezdődött, ott születtem. A fajunk két részre van osztva ahogy kinézetileg, úgy élet-felfogásilag is. Én a zöldek közé tartozom, akik békeszerető filozófusok, az élet szeretői és testvérfajunk a fehérek, akik félelmet és kegyelmet nem ismerő, vérszomjas harcosok.Egyszer a fehérek martianok elkezdték kiirtani népük másik felét, a zöldeket. Hatalmas mészárlás vette kezdetét, olyan, amilyenre senki sem volt felkészülve. A polgárháború sajnos kezdett mindent felemészteni, és a népem a remény végén járt. A szüleim egy rakétába tettek és nehéz szívvel, de útnak indítottak a Vega rendszer felé. Csak később derült ki számomra, hogy egy rokonomnak is sikerült megmenekülnie. J’onn J’onzz szintén ott hagyta népét a túlélés reményében, s a Föld felé indult. Elindultam hát én is, de lassú voltam, fáradt és szomorú. A Földön az amerikai kormány azonban már vizsgálta népem néhány egyedét, köztük a szüleimet és egy tucatnyi a fehér marsit, s rám is azt hitték, hogy az vagyok, miután engem is elfogtak. Engem sikerült megmenteni, de a szüleimet és a többi marsit kivégezték. Amikor elaludtam, álmaimban csak a háborút, a kavargó port és a holtakat láttam. Amikor pedig kinyitottam a szemem, már J’onnra pillantottam fel. A férfi megtalált, s magával vitt biztonságos helyre. Azóta nem igazán akartam beszélni erről, s a legtöbbször kerülöm azt a kérdést, honnan is származom, kik is a szüleim, hogy kerültem ide. Általában lerázom az embereket ilyesmivel, hogy ez bonyolult.

Miután be kellett illeszkednem ide, felvettem a Megan Morse nevet, amely az angol fordítása a valódi nevemnek, s mivel láttam, milyen bátran küzd J’onn az emberiség jólétéért, magam is úgy gondoltam, hogy csatlakozom ehhez a társasághoz. Ezért a Miss Martian hősnevet választottam, s míg a külvilág felé megváltozott külsővel jelenek meg, hősként visszaveszem valódi alakomat. J’onn J’onzzal azóta is sok időt töltök, mert képességeim uralását tőle tanulom. Még nem vagyok mesteri a dolgokban. Habár rengeteg képességem van születésemnek hála, vannak amiket erkölcsi dolgok miatt nem teszek meg –mint például rendes emberek gondolatait olvasni- bizonyos helyzetekben persze előfordul, hogy teszek kivételt. Közben pedig nem csak ebben, hanem mint "ember" is próbálok beilleszkedni a társadalomba, munkát keresni, tanulni. Mióta a Földön vagyok, rengeteg különleges embert és más bolygóról származókat ismertem meg. Vannak, akik felé jó barátság húz, de van valaki, aki valahogy más, fontosabb egy kicsit számomra. Nem árulom el hogy ki ő, nem, majd megtudjátok. Az én titkom marad… egyenlőre.