DC-Universe

dc-universe
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Facebook
Latest topics
Tim xx Starfire×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Hétf. Okt. 05, 2015 9:59 pm

Tim xx Starfire×××××××××××××××
Starfire Szer. Szept. 09, 2015 5:47 pm

We are Grounders×××××××××××××××
Vendég Szer. Aug. 26, 2015 2:09 pm

The Change×××××××××××××××
Vendég Vas. Aug. 02, 2015 11:53 am

Agent of Shield×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Kedd Júl. 14, 2015 8:39 pm

Hiányzásnapló×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Pént. Júl. 03, 2015 11:19 am

Aktuális kalandok×××××××××××××××
Admin Hétf. Jún. 22, 2015 2:20 pm

Nanda Parbat - a Démonok feje előtt×××××××××××××××
Ra’s al Ghul Pént. Jún. 19, 2015 7:03 pm

Palmwoods - where your dreams come true×××××××××××××××
Vendég Csüt. Jún. 18, 2015 2:44 pm

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Szer. Május 27, 2015 9:29 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Micah Elliston

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello, Darling! You can call me
Micah Elliston
avatar
×× postok : 18
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 12.
×× kor : 25
×× kereslek : -
×× tartózkodási hely : Central City
×× foglalkozás : életművész
×× beállítottság : join the dark side, we have cookies
×× : "A friend can tell you things that you don't even want to tell yourself."



 #1•• TémanyitásMicah Elliston   Kedd Május 12, 2015 10:36 pm

Micah Elliston
Micah ×× 24 ×× Anti-heroes ×× Jake Cooper

Jellem:Ha azt kéne mondanom, hogy nem én vagyok a legrosszabb ember a földön, nem hazudok. Inkább olyan, aki bizonyos dolgok miatt kényszerült abba a helyzetbe, amibe. Nekem nincs köpenyem, nincs hatalmas, félelmet keltő nevem, és olyan közönségem, ami engem dicsőít. A nagyok árnyékában élek, és köszönöm, tökéletesen elégedett vagyok vele. Megijednék egy világméretű hírnévtől, azt hiszem. De ha mégis megtalálna, talán tudnám kezelni. Talán, de egyelőre ilyesmire gondolni sem akarok.
Hogy alapvetően milyen is vagyok? A horoszkópom jellemzőit tudom ide elsőként felsorolni. Makacs, valahol büszke, és hajthatatlan. Talán a királyi jelző az, amely messziről elkerül. Nemigen szeretem, ha irányítani akarnak, ha bele próbálnak szólni a dolgaimba. Ugyan, nem vagyok egy magányosságra hajazó ember, aki mindig csak önmaga akar a világban ácsorogni, de aki mellém csapódik, annak tisztában kell lennie, hogy a nagymacska nem csak dorombol, harap is. Igencsak el tudom veszíteni a fejem hamar, de ez általában csak pillanatnyi fellángolás, és kész. Hamar eltűnik, és csak utólag gondolom át, hogy ezt nem így kellett volna. Képes vagyok ilyenkor a bocsánatkérésre, de az igazam mellett akkor is kiállok, ha minden kötél szakad, és, ha ezzel a másik félnek haragot, gondot okozok. Ilyenkor csak lelegyintem, és otthagyom, hátha megnyugszik. Ha nem, akkor nem. Sosem futok senki után, és sosem könyörögtem ilyen miatt senkinek. Nem szeretem elveszteni a hozzám közelállókat, mivel nagyon nehezen tudom őket kitörölni a fejemből, az emlékeimből, de a könyörgésre nem tudom rávenni magam.
Persze, nem vagyok én szörnyeteg, ki lehet bírni mellettem a szépséghibák ellenére. Ha el tud valaki ezektől vonatkoztatni, akkor megismerheti a kellemesebb felem is. Ha nem is vagyok olyan, aki sokat társalog, meghallgatni bárkit képes vagyok. A viccekhez nem mindig értek, de szeretem kissé bohókásan felvenni az élet dolgait, ahol csak lehet. Habár, feledékenységem kissé nagyobb méreteket ölt néha, mint szeretném, de az arcokra mindig emlékszem, és ha a szimpatikus kategóriába tartozik, nyitok a mosoly felé. Inkább a minőségi, mint mennyiségi kapcsolatokra hajtok, mondhatni. Beérem a kevéssel, de arra szükségem van.
Nem tagadom azt se, hogy hajlamos vagyok először ítélkezni, és véleményt nyilvánítani valakiről úgy, hogy nem is ismerem. Néha ez csak harag, néha undor, és néha meglepően megváltozik, kis ismeretség után. Ehhez kapcsolva talán néha túlságosan is az érvényesül, hogy ami a szívemen, az a számon. Megbántok vele embereket, de nem tudok hazug, kétszínű lenni a szemükben. Erre más embert kell keresniük.
Ha engem akarsz magad mellé bármely társnak, nem kell ugyan felkötni a gatyád, de ne is arra számíts, hogy minden a legkönnyebb lesz. Ha van türelmed, és el tudsz vonatkoztatni attól, hogy nem vagyok egyszerű eset, és néha meg kell küzdeni azzal, ami bennem forrong, akkor nagyszerű barátságnak nézünk elébe.


Képesség: [ Idő manipuláció ]

Már nem is emlékszem, hogyan történt az első eset, amikor megmutatkozott ez az egész. Még nem vagyok teljesen az ura, tudom, hogy van hova fejlődnöm. De amire képes vagyok, az egyszerűen szuper: manipulálom azt, amely mindenkit irányít. Az idő. Ha akarom, lelassítom, felgyorsítom, vagy épp mg is „fagyasztom”. Hol csak perceket görgetek előre, hol vissza, bár utóbbival sokszor gondom akad, mivel túlságosan elcsúszom vele. Jelenleg ezen igyekszem csiszolni, hiszen maximum eddig két órát sikerült visszatekernem, azt is, mondhatni vért izzadva. Előre sem megy sokkal többre, de elboldogulok vele. Az idő befagyasztása mondjuk úgy, magam számára a specialitásom, ebben vagyok a legjobb, ezt használtam, használom a legtöbbet. És hogy mi a cél? Először is nem elveszteni a képességem, másodszor, a tökéletes használat, és a harmadik? Remélem, egyszer sikerül kedvemre utazni az időben!




Életem története
Abigail ×× 23 ×× sok-sok év ×× none

Az óra pontosan 13:45-kor állt meg. A mutató nem moccant se előre, se hátra. A levegő megfagyott, és bár nem vacogott tőle senki, mégis érzékelhető volt. Főleg az, ahogyan mindenki megfagyott, vele együtt. Lustán tekintettem végig rajtuk, és nevetni támadt kedvem. Az, ahogy az egyikük épp lépni készül, a másik épp leülni, de legjobban az volt mulatságos, aki épp tüsszenteni készült. Meglehetősen vicces képet bírnak ilyenkor vágni az emberek. De nem azért jöttem, hogy ezzel mulassam az időt. Nincs is sok belőle, persze, mondom én, aki másokét épp elveszi, de nem ez a lényeg. A saját órám működik egyedül, és le is pillantok rá, majd lustán lépdelek be az üzletbe. Nagy sóhajjal tekintek körbe, és keresem azt, ami nekem most a legfontosabb, hogy aztán elvihessem.

Mert ez vagyok én, Micah, a kézbesítő. Micah, az isten, a legjobb, a legprofibb. Persze, ez merő gúny, tudom én, de hízelgő. Mondjuk, valóban én vagyok ebben a legjobb, mert erre senki nem képes. Lassan három éve, hogy kiestem az iskolapadból, és nem tudtam vele mit kezdeni. A szüleim élnek, és árva sem vagyok, csak van még hat testvérem, és igen komplikált az élet a nagy házban. A legfurább, hogy csak én, és a legidősebb nővérem költöztünk el otthonról. Na de mit is kezdtem a három évemmel? Először igyekeztem munkát keresni. Ekkor már felfedeztem azt, amit most, viszont nemigen használtam, csak pici dolgokra. Buszlekésés ellen, kis szerencse-keltésre, ilyesmikre. Egy gyorsétteremben dolgoztam elsőnek, és meglehetősen utáltam. Nem bírtam a normál tempót, amit diktáltak. Vagy szétszabdaltam a kezem, vagy megégettem folyton. De valamiért sehol sem akarták elfogadni az önéletrajzom. Papíron fordító vagyok, és tolmács, és mindig azt hittem, ezekre szükség van, de talán tévedtem. Mondjuk, a mai napig nyelveket tanulok, ha tudok, és civilben azzal is foglalkozom, de akkoriban igen elkeseredett voltam. Éhbéren tengődni nem a legjobb, és a büdös, penészes albérlet sem volt nekem való. Aztán jött a változás szele..
Munkanélküli voltam, amikor megpróbálkoztam azzal, amellyel most is foglalatoskodom. De nagyon béna voltam, még ha kicsit bele is nyúltam az idő dolgaiba, így lebuktam. Ekkor ültem először cellában, ámbár nem sokat, mivel kis tételt oroztam el, de itt sikerült megismernem Raul-t, aki ismertebb volt a körökben. Raul sokat mesélt nekem, úgy vettem észre, hogy imád beszélni, én pedig hagytam, had tegye. Elmondta, kinek, és mit dolgozik, és, hogy igazából szobafestő, de amúgy profi pénzmosó. Utálta, hogy elkapták, és azon volt, hogy kiszabaduljon, de idő kellett hozzá. Elmesélte, hogy hogyan él, honnan jött, és csak ezután kért meg, hogy meséljek én magamról. Az én mesém szegényes volt, és csak a végére hagytam, hogy miért is vagyok itt. Loptam. Kellett, megtettem, de arról semmit sem szóltam, hogy mire vagyok igazán képes. Raul hallgatott, gondolkodott, majd az utolsó napon, amikor bent voltam, megkérdezte, akarok-e jobb életet, mint a mostani. Hogy ha kijut, bevezet abba, amiben ő mozog, és ha van merszem, akkor ne ellenkezzek. Tudom, ez a rossz út, de vonzott. Nem tudom megmondani, miért.

Ha nemet mondtam volna, most nem lennék itt. Nem pakolnám meg a táskámat, és nem azon törném a fejem, hogy hova menjek nyaralni. Igen, bevallom kapzsi, merész, és bolond voltam. Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy amit teszek, az nem jó, de valahogy mégsem akarom befejezni. Nem embert akarok ölni, nem akarok városokat kiirtani, csak élni, ahogy csak tudok. Nem tudják, de a pénzből amit kapok, a szüleimet segítem, és a még otthon élő testvéreimet, adakozok néha jótékonysági szervezeteknek névtelenül, vagy épp ebédet hagyok a hajléktalan mellett. Ezzel próbálom kompenzálni azt a kárt, amit teszek. Amit most is. A cipzárt behúzva sóhajtok, és ismét időt lesek. Megvan, ami kellett. Nem nagy dolgot, de a csempészek, üzletkötők ebből élnek. Pár ékszer, és kész. Kisétálok ráérősen, ismét megbámulva a tüsszentő nőt, miközben elgondolkozom. Melyik lenne a jobb? Ha úgy güriznék mint őt, nap mint nap, és békében élnék? Ha még mindig gyorséttermekben dolgoznék? Vagy az, amiben most leledzek? Nem tudok mérlegelni, nem akarok. Tudom, hogy ott rontottam el, hogy igent mondtam Raulnak, annak, aki őszintén elmondott nekem mindent, holott nem is ismert. Bár ott már mindegy volt, mit mond. Raul azóta nagy ember, majdhogynem főfejes, de még mindig úgy áll hozzám, mint akkor. Azt mondja, büszke rám, mert jó vagyok, és jól választott. Megérezte, állítása szerint. Szerintem meg a véletlen játéka, és az én lelkem romlandóssága.
Visszaállok oda, ahonnét kezdtem. Tudom, hogy itt az utcán senki nem figyel rám, de így könnyebb. Nincsenek kérdések, nem tűnik fel senkinek a táskás srác, aki sétál az utcán, mint a többi. A nő tüsszent, az élet pedig folyik tovább körülöttem, ahogy sétálok el. Fejemben megannyi gondolat zúg, megannyi kérdés, megannyi válasz, de sosem a helyes. Mi lenne a helyes utam, ha nem ez?

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Kara Zor-El
avatar
×× postok : 43
×× hírnév : 2
×× csatlakozás : 2015. Apr. 26.
×× kor : 29
×× kereslek :
×× tartózkodási hely : Metropolis, meg úgy mindenfelé : )
×× foglalkozás : Supergirl
×× beállítottság : a jókat képviselem
×× :



 #2•• TémanyitásRe: Micah Elliston   Kedd Május 12, 2015 10:48 pm

Elfogadva!

A frissen nyírt fű illatát én is szeretem ^^
Tetszik ahogyan írsz. Még szívesen olvastam volna tovább, de majd egy két játékodba belelesek Very Happy
Egy két pici betű hiba van benne, de ez mindenkivel előfordul Smile
Felesleges tovább pötyögnöm itt, szóval foglald le arcodat, aztán keress valakit akivel játszhatsz Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
 

Micah Elliston

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC-Universe :: Ami még kell :: Akik már a tagjaink :: Anti-heroes-