DC-Universe

dc-universe
 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Facebook
Latest topics
Tim xx Starfire×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Hétf. Okt. 05, 2015 9:59 pm

Tim xx Starfire×××××××××××××××
Starfire Szer. Szept. 09, 2015 5:47 pm

We are Grounders×××××××××××××××
Vendég Szer. Aug. 26, 2015 2:09 pm

The Change×××××××××××××××
Vendég Vas. Aug. 02, 2015 11:53 am

Agent of Shield×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Kedd Júl. 14, 2015 8:39 pm

Hiányzásnapló×××××××××××××××
Tim Drake-Wayne Pént. Júl. 03, 2015 11:19 am

Aktuális kalandok×××××××××××××××
Admin Hétf. Jún. 22, 2015 2:20 pm

Nanda Parbat - a Démonok feje előtt×××××××××××××××
Ra’s al Ghul Pént. Jún. 19, 2015 7:03 pm

Palmwoods - where your dreams come true×××××××××××××××
Vendég Csüt. Jún. 18, 2015 2:44 pm

Ki van itt?
Jelenleg 1 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 1 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (17 fő) Szer. Május 27, 2015 9:29 pm-kor volt itt.

Share | 
 

 Reggel a Titán Toronyban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hello, Darling! You can call me
Beast Boy
avatar
×× postok : 3
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 25.
×× tartózkodási hely : Amerre sodor a szél...
×× foglalkozás : Önjelölt szuperhős
×× beállítottság : Abszolút yo!
×× :


 #1•• TémanyitásReggel a Titán Toronyban   Csüt. Május 28, 2015 6:37 pm

Raven & BB



Az óra némán váltott át egészre, így szerény személyem pontban nyolckor fordult át a másik oldalára, horkolva, észre sem véve, hogy összenyálaztam a párnámat, megint. A tegnapi nap folyamán valami fura figura bukkant fel a város utcáin, aki teljes testpáncélját arra használta, hogy emberekre kezdett rátámadni, miután közbeavatkoztunk az ékszerlopásánál. Elég hosszú menet volt, mire sikerült leállítani a tombolását, mivel a páncélja elég sok mindent kibírt, pedig még orrszarvúként is nekimentem, arról nem is beszélve, hogy rezgéshullámokat gerjesztett, és a védelem mellett a ruha még valahogy a pasas erejét is felturbózta. Persze azért megengedtem magamnak még egy esti nassolást, és egy forró zuhanyt, csak azután dőltem be az ágyamba, de az elalvás nem is okozott problémát.
Megszólalt az ébresztőórám, amire ügyet sem vetettem. Igazából, csak a megszokás miatt hagytam még bekapcsolva, valójában, ha elég mélyen alszom, simán képes vagyok átaludni. Így aztán nem kis meglepetés ért, mikor aztán a Torony riadója beindult. A gépi hang csak úgy rikoltozta, hogy „Behatoló!”, mire harci állásba akartam vágni magam, de a nagy felkészültségből csak annyi lett, hogy félig nyitott szemmel felpattantam, a lábam beleakadt a takaróba, majd lecsúsztam az ágyról. Hanyatt vágódva terültem el a földön, az esésnél még a fejem is koppant egy szépet, szerencsére már hozzászoktam hasonlóhoz. Szemeimet, és fájó kobakomat dörzsölgetve léptem ki a szobámból, mire Cyborg bárgyú vigyorával találtam szemben magam. „Bocs BB, csak a biztonsági rendszerünket próbálgattam. Biztosra akartam menni, hogy… tudod… a te szobádban is jól hallatszik a riadó.” Résnyire nyílt szemeimen keresztül próbáltam villámokat küldeni felé, ahogy Raven szokta velem minden egyes alkalommal, mikor sikeresen felidegesítem. Cy pedig eddig bírta, ahogy mondandóját befejezte, pókerarca cserbenhagyta, ő pedig engedett a kísértésnek, és nevetésben tört ki. Annyira majd nem fog nevetni, mikor én heccelem meg valamivel, merthogy ezt később még visszakapja majd, az egyszer tuti. Viszont, így hogy az alvást buktam, füstölögve a konyha felé veszem az irányt valami reggeli reményében. Egy ilyen reggel után csak némi palacsinta vigasztalhat. Ahogy megérkezek a konyhába, szemem egyből megakad Ravenen. Háttal áll nekem a pultnál, és őt ismerve nyilván a reggeli teáját készíti. Kifigyeltem már a szokásait, még ha úgy is tűnik néha, hogy túlságosan leköt egy-egy videojáték, akkor is jó megfigyelő vagyok, és ezt még Robin se tagadja. Szerinte csak kár, hogy csínytevésekhez használom a képességeim. Nos, lehet benne valami. Viszont mindez mit sem számít, mert ahogy megpillantom Ravent, és látom, hogy más nincs is a helységben rajtunk kettőnkön kívül, ajkaim már-már ördögi mosolyra húzódnak. Újabb lehetőség, hogy Raven reggelét bearanyozhassam személyemmel… miért fosztanám meg őt ettől?
Nem is bízom a véletlenre. Apró bogárrá változva szedem ízeltlábaimat, hogy mögé kerüljek, és amint elértem a megfelelő helyzetet, hangtalanul kerülve oda, újra emberi alakot öltök, majd óvatosan Raven arcához hajolok hátulról, hogy a fülébe súghassak. Így előre dőlve nagyon kevés választ el attól, hogy hozzásimuljak, ami alapvetően eléggé zavarba ejtő, főleg akkor, ha valaki erre fog majd belépni.
- Jó reggelt, napsugár! – búgom fülébe a szavakat, aljas elégedettséget érezve, hiszen most komolyan… nem én lennék, ha kihagynék egy ilyen ziccert, különösen, ha Rae az áldozata. Persze nem azért teszem, mert minden áron bosszantani akarom… vagyis, na jó, kicsit de, mert élvezem, de nem azért, mert bajom lenne vele, sőt, ami azt illeti, nagyon is kedvelem, bár erre ő szerintem tesz magasról, ahogy rám is.
Így utólag belegondolva elég hülye ötlet volt ez a csíny… felmérem a terepet… túl közel az ablak. Ez így nem jó. Plusz, kezdem érezni, hogy az előre dőlés volt a lehető legrosszabb megoldás, amit választhattam, mert a hatásosság kedvéért tényleg eléggé vészes kezd lenni a közelség, és azt tudom, hogy Raven semmiért sem ugrik jobban, mint a személyes teréért. Így aztán a két oldala mellett átnyúlva megtámaszkodom a pult szélében, mielőtt ténylegesen nekisimulnék. Van egy olyan érzésem, azt díjazná a legkevésbé. Viszont ez meg kívülről nézve lehet fura… mert ezzel a támaszkodással végképp olyan látszatot keltek, mintha épp hátulról ölelném át. Csak gratulálni tudok magamnak! Arról nem is beszélve, hogy ha Rae rossz hangulatban kelt fel, akkor… nos, tényleg jó esélyem lesz arra, hogy repülök, és nagyon nem a jó értelemben.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Rachel Roth
avatar
×× postok : 5
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 26.
×× kereslek : Π my humor
×× tartózkodási hely : Π teen titan tower
×× foglalkozás : Π world saver
×× beállítottság : Π i think i'm God
×× :



 #2•• TémanyitásRe: Reggel a Titán Toronyban   Pént. Május 29, 2015 4:25 pm






what are you doing?


A tegnapi nap egészen húzósra sikerült, nem nagyon értem, hogy is sikerült végül túlélni. Sosem hittem volna, hogy egyszer embereket fogok menteni, megállítani rablókat és védeni a várost. Pont én... ez a helyzet egészen viccesre sikerült, hiszen nem én nekem kellene ilyennek lennem, amikor az apám Azarath legnagyobb démona és mindenkit megakar ölni a földön, illetve rabszolgájává tenni, és azt is akarja, hogy én legyek utána a vezető. Sosem akartam a helyére lépni, most sem akarok, nem vagyok rossz, akkor sem, ha olyan vér csörgedezik az ereimben, mint apámnak. Sosem leszek, olyan, amilyen ő, ennek nem egyszer hangot is adtam, ami miatt megutálhatott volna és leállhatna a dologgal, de nem teszi. Én vagyok az aki, el tudná őt vezetni a földre, és segíthetne neki leigázni mindenkit. Ilyennek kellene lennem, igen, tudom jól, de eszem ágában sincs ilyennek lennem. Nem vagyok kedves sem, soha nem is voltam az, de gonosz sem vagyok, inkább maradok olyan különc amilyen. Lehet emiatt utálni, vagy kedvelni, nagyon nem tud érdekelni, és nem azért mert nem mondják a szemembe, vagy nem mondják ki, miatt nem tudom. Egyáltalan nem emiatt. Tudom, hogy ki mit érez az én közelemben, de nem szokott érdekelni, a közömbösség egészen jól megy nekem, és el is hihető. Nem vagyok érzéketlen, néha tudok érezni dolgokat, nem csak az átérzés segítségével, ez az egy dolog megy nekem. Na meg a repülés. Minden máshoz egészen jól értek.
Este sok mindent nem is csináltam egy zuhanyon, meg egy kis vacsorán kívül mást nem is csináltam, de ahogy észrevettem senki sem. Mind annyira fáradtak voltunk, hogy már mást nem is akartunk, csak aludni. Szépen el is nyomott az álom, ahogy letettem a fejemet, és utána már nem is volt semmi fontos, csak az, hogy végre nyugovóra térhessünk. Én nem álmodtam, nem szoktam, most sem álmodtam, de jól aludtam az biztos. Csak a reggeli ébresztő nem tetszik, mert a nyitott ablak miatt a függönyt megfújja a szél, így minden napfény bejut. Utálom, így morgolódva csapom be az ablakot, helyezem a függönyt a helyére és rántom a fejemre a takarót egyetlen kis kézmozdulattal. Nem szeretem emiatt a reggelt, inkább leszek csendben magamban távol a napfénytől a sötétben. De vissza már nem tudok aludni, el kellett cseszni ezzel a reggelemet, annyira jó. Egy nagy vállrándítással mászok ki az ágyból, hogy feladhassam végre ezt az alvás dolgot, és felöltözzek. Vagyis inkább át, mert ugye pizsamám is van, ráadásul rajtam, szóval le kell cserélni. Nem látja senki olyan, aki miatt nem mehetnék ki abban, de jobb szeretek normálisban lenni, amit már mindenki megszokott rajtam, hogy aztán ne nyaggassan azzal, hogy nem is mindig vagyok olyan rossz, miért nem vagyok lazább, és ilyenek. Ezt nem szeretem.
Kivánszorgok a konyhába Cyborg még kóvályog kint, látom, ahogy ide-oda sétálgat, és azt magyarázza, hogy felfogja riasztani Gézengúzt, senki se rontsa el az ő meglepetését. Eszem ágában sincs a szobája felé se menni, szerintem onnan erősebb szagok jönnek, ki, mint egy állatkertből. Arról nem is beszélve, hogy biztosan kupi is van ott, szerintem havonta egyszer ha kitakarít. Mindegy nem az én dolgom, annyira pedig nem is érdekel, hogy ezen morfondírozzak, amíg a teámat keresem.  Megint eldugta valaki, szóval kereshetem meg rendesen, és ez időbe telik, de ahhoz képest egészen hamar megtalálom. Az ébresztőt még a konyhában is hallani, majd azt, ahogy Cyborg nevet Gar reakcióján. Istenem, mint az óvodások, komolyan... agybajt lehet tőlük kapni sokszor, és ez nem jó értelemben van. Ezekben a gondolatokban teljesen elmerülök és abban, hogy úgy keverem el a cukrot, meg a mézet a teámban, hogy a kanálhoz sem nyúlok. Mindez szép és jó, de érzem, hogy valaki van mögöttem, de még nem reagálok rá, nem zavar, nincs a közvetlen közelemben, egészen addig, míg hirtelen nem jelenik meg valaki mögöttem majd a fülembe motyog. A kanalat elereszten, teljesen nyugodt vagyok, csak veszek egy mély levegőt, reagálni még nem akarok.
- Jobb volt míg nem jelentél meg. - hangom közömbös, mint mindig mukor ez a Zöld lény megjelenik a közelemben, vagy, csak hozzám szól. Muszáj közömbösnek lennem, mert ha nem az lennék akkor csak két véglet van. Vagy kivágom az ablakon pillanatok alatt, vagy olyan reakciókat kapna, amilyeneket Csillagfény szokott csinálni. Van nekem szelíd kislányos énem is, de igyekszem ezt elrejteni, a nagyon bunkót, meg nem neki tartogatom, de aztán a végén lehet mégis rajta fogom levezetni ezt. Érzem, hogy dől felém, tennék is ellene, de ő már meg is kapaszkodik, én pedig abban a pillanatban fordulok 180 fokot, hogy szembe legyek vele, és így mondhassam el neki a tervet.
- Most vagy arrébb mész, és nem mászol bele a személyes terembe, vagy én teszlek arrébb, de akkor már most növessz szárnyakat Gar. - szépen levezetem neki, hogy mi lesz, és hangom is azt jelzi, hogy ez bizony így lesz, a szemeimben mégis van valami, ami ennek az ellenkezőjére utal. Csak akkor rakom ki az ajtón, hogyha tudom, hovy baja nem esik, ennyire gonosz nem vagyok.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Beast Boy
avatar
×× postok : 3
×× hírnév : 0
×× csatlakozás : 2015. May. 25.
×× tartózkodási hely : Amerre sodor a szél...
×× foglalkozás : Önjelölt szuperhős
×× beállítottság : Abszolút yo!
×× :


 #3•• TémanyitásRe: Reggel a Titán Toronyban   Szomb. Május 30, 2015 6:27 pm

Raven & BB



Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Raven reakciója akár a legcsekélyebb mértékben is meglepett. Nem először próbálkozom már nála egy-egy poénnal, persze a szándékaim általában különbözőek. Az egész azzal indult, hogy a fejembe vettem, hogy én márpedig mosolyt fogok csalni arra a komor, és érzelemmentes arcra, illetve arról se tettem még le, hogy majd meg fogom nevettetni, jóllehet a dolog keményebb diónak bizonyul, mint azt megismerkedésünk pillanatában gondoltam. Iiiigen, elismerem, Raven nem a legegyszerűbb eset, akivel eddig dolgom volt, de... nem is tudom, valamilyen okból, és talán pont azért, mert más, mint a többiek, izgalmas is, legalábbis a számomra. Ő már többször kinyilvánította felém, hogy ki nem állhat, én viszont kedvelem. Oké, lehet, hogy egy icipicit talán még bele is zúgtam. De erről neki nem kell tudnia, nem igaz? Sőt, ami azt illeti, senkinek.
Különben is, Robin valószínűleg csak ellenezné a dolgot, hiszen, ha épp terepen vagyunk, vagy egy bűnözőt üldözünk, akkor egy személyes kapcsolat csak lassítana minket, illetve akadályozná azt, amit csinálunk. Márpedig mi hősök vagyunk, akiknek a feladata az emberek védelme, és a bűn elleni küzdelem. Vagy valami ilyesmi. Sosem tekintettem magam hősnek, még akkor sem, ha a többi Titán előtt az ellenkezőjét hangoztatom. Hiszen ők megszoktak egy nagyhangú, önbizalom túltengéses Gézengúzt, és végül is, én akartam ezt. Nekem kell ez, hogy elrejtsem magamban a komolyságot, melyet annyira nem szeretek, méghozzá pont azért nem, mert nem tudok vele mit kezdeni. Ezért inkább minden komoly témát próbálok elütni egy poénnal, még ha a vicceim általában nem is úgy sülnek el, ahogy az adott pillanatban én azt szeretném, de ezek csupán már részletkérdések. Az ilyen pillanatok segítenek engem ahhoz, hogy a többiek ne lássák, ne vehessék észre, hogy valami más zajlik bennem. Nem akarom, hogy azt lássák, magamat hibáztatom anyám haláláért, és azt sem kell látniuk, hogy gyakrabban vívódok magammal, mint ahányszor elsütök egy viccet. Ezért is van az, hogy a komolytalanság már valóban a részemmé vált.
Így aztán most sem hagyok ki egy jó lehetőséget arra, hogy Raven idegeire menjek, mert élvezem, hogy képes vagyok legalább ilyen reakciókat előcsalni belőle, ha másfélét nem is. Viszont eddig egész jól állok, már ha a mi ismeretségünkben lehet ilyesmit mondani, hiszen ilyen közel még sosem voltam hozzá, mégsem repültem még ki az ablakon. MÉG. Mert azért ezt fontos kiemelni, szerintem simán fel tudnám hergelni annyira, hogy kihajítson. De nem fogom megpróbálni. Nem vagyok én olyaaaan... hát, ezt még én sem hiszem el.
- Ugyan már, nem kell rejtegetned, hogy odáig vagy értem, Rae. – búgom fülébe a szavakat, aljas elégedettséget érezve, hiszen most komolyan… nem én lennék, ha kihagynék egy ilyen ziccert, különösen, ha Rae az áldozata. Persze nem azért teszem, mert minden áron bosszantani akarom… vagyis, na jó, kicsit de, mert élvezem, de nem azért, mert bajom lenne vele, sőt, ami azt illeti, nagyon is kedvelem, bár erre ő szerintem tesz magasról, ahogy rám is. Ahogy viszont megfordul, a jelenlegi, félig megdőlt helyzetemben vészesen közelinek érzem az arcát, amitől egy pillanatra kizökkenek a szerepemből, elvesztve a lazaságot. Ezt főként viola színű, csillogó íriszeinek tudom be. Érzelemmentesnek mutatja magát, de a szemei varázslatosak, csillogásuk akkor is megbabonáznak, amikor villámokat szórnak felém. De a dolog tényleg csak gy pillanatig tart, majd visszatér kisfiús vigyorom, ahogy felvázolja előttem a tervét.
- Ne csináld ezt, tudod, hogy hobbim a személyes tered megzavarása. Tudod... a közelséged csak úgy vonz. - mondom neki titokzatos mosollyal, az utolsó szavaknál, mikor a vonzást említem, még egy hajszálnyit az arcához is közelebb hajolok, ezáltal az eddig kialakult kép, miszerint épp hátulról ölelem át Ravent, most úgy néz ki, mintha meg akarnám csókolni... aminek a gondolatára alapvetően elpirulnék és szörnyű zavarba jönnék, de most... most szerepben kell maradnom. Ezért addig fogok közeledni lassan, araszolva az arcához, amíg le nem állít (azaz el nem hajít). Nem zökkenhetek ki. Éppen elég, hogy ha így folytatom, az ablakon fogok kizökkenni. De akkor is megéri!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hello, Darling! You can call me
Sponsored content



 #4•• TémanyitásRe: Reggel a Titán Toronyban   

Vissza az elejére Go down
 

Reggel a Titán Toronyban

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» A Kazekage irodája
» (Alapműveletek 2) Chakrafelszabadítás
» Part 14 / 8
» Thanos
» Part 14 / 11

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
DC-Universe :: Játéktér :: Más helyek :: A világban bárhol-