Nézz csak rám látsz egy gyönyörű, ijesztő szemű fiatal nőt. Mármint az emberek többsége fél a nagy szemeimtől ami jég kékben pompáznak, szerintem nincs velük baj, de embere válogatja, engem talán azért nem zavar mert az enyémek.  Tulajdonképpen olyan vagyok, mint bármelyik korombeli nő aki egyetemre jár. Szeretek bulizni, szeretek kihagyni egy-két napot az egyetemről mikor másnaposan fekszem egy-egy ütős buli után. Persze van ám nekem komoly oldalam is, mindig felkészülök a vizsgáimra, mondjuk ezt azért csinálom mert az egyetemi tanárok közül az egyik tanít engem, s itt jött a meglepetés vele is lakom együtt, és igen egy ágyban alszom vele. Mondjuk nem mindig értem, hogy miért pont én kellettem neki, csak egy szeleburdi huszonéves vagyok, teli vágyakkal, ötletekkel, magabiztossággal. Emellett persze szuperhős lettem, hát nem csodálatos az életem?

Mindig is tudtam, hogy valami különleges dologra vagyok elhivatott. Lehet egoistának tűnhetek, de a szüleim így is neveltek, hogy mindig a legjobb legyek. Ez így volt akkor is mikor balettozni kezdtem. Igaz tíz év után egy térdbaleset miatt abbahagytam, nem akartam, de az orvos szerint így nem folytathattam az egészet. Eleinte zavart, de utána más elfoglaltságot találtam, ez pedig nem volt más, mint a lovaglás, gazdag szülők csemetéjeként ezt megtehettem, hogy a legszebb, legpompásabb lovakat üljem meg, s a legkiválóbb versenyeken vegyek részt, számosat megnyertem, miért? Mert elhatároztam, s amit elhatározok az úgy is van.
Bár sosem gondoltam volna, hogy pont egy ilyen dologban fogok részt venni, legmerészebb álmomban se. Sőt szerintem senki sem kell el úgy reggel, hogy hős leszek. Pedig majdnem így volt, legjobb barátomból lett a Green Lantern, segíteni kezdtem neki a többi gyűrű keresésében, s kiválasztott lettem, szerintem a legjobb gyűrűt kaptam meg, a Zafírcsillagot. Minden lány vágyik  a szerelemre, én meg szerettem is összeboronálni az embereket, most pedig ezzel azt is tudom, hogy ki  a legmegfelelőbb ember, hála a gyűrűnek, persze annak már kevésbé örülök, hogy ekkora felelősség hárult Castielre. Mármint senkinek sem kéne, hogy ekkora feladat háruljon rá, mert ebbe bele is lehet roppanni, megkeresni a gyűrűket, ha megvan a személy elmagyarázni, hogy mivel jár. Mert az lehet, hogy én rögtön igent mondtam, de mi van, ha a többiek azt mondják, hogy nem, és ez ostobaság ilyen nincs. De elvállaltam, hogy segítek, és bízom a képességeiben. Szóval aggodalomra semmi ok, mindent megoldunk.
Ha nem lenne a gyűrű, akkor valószínű, hogy Bennel sem jöttem volna újra össze.  Úgy egy éve volt egy kis kalandunk, viszont mikor megtudtam, hogy a tanárom lesz közös döntés alapján elváltak útjaink, mondjuk elég önző dolog volt használni a gyűrűt a saját boldogságromra, én is megérdemlem azt. Így összeszedtem a bátorságom, és elmondtam neki mindent. Az egyetemen a diákja vagyok, de kint a barátnője. Ez így van jól, szükségem van rá, mert kell nekem valaki akire támaszkodhatok, a legjobb barátomnak is vannak gondjai, őt sem szekálhatom mindig.